Az új életünk

Kedden délelőtt mégsem jött a védőnő. Jöhetett volna, mert kitakarítottam hétfőn, annak ellenére, hogy zombi voltam és aludtam volna inkább, mert Balázs a megfázás miatt vasárnapról hétfőre és hétfőről keddre nem nagyon aludt a hajnali evés után. Cserébe el-elszundított napközben, de mire leraktam volna, vagy én is aludtam volna, vagy ne lett volna végre dolgom, nyitogatta a kis szemeit.

Megbeszéltük, hogy akkor pénteken kilencre jön a védőnő - pedig lettek volna nagyon fontos kérdéseim -, de mondtam, üsse kavics, jó lesz az a reggel kilenc. Úgyhogy kedden aztán szabad lett a délelőtt, voltunk sétálni. Azt hiszem. (Nem jó ez így, hogy napokkal később próbálom rekonstruálni az eseményeket...)

Azt hiszem, a takonykór miatt elmaradt kedden, hat hetesen az a látványos "ugrás". Szépen lassan kezdett el mindent csinálni: követni a szemével a csörgőt, fejét fordítani utána, gőgicsélni. A mosoly még mindig csak másnak jár és ritkán, illetve elalvás közben szeret / szokott vigyorogni. Beszélget a cicivel, illetve veszekszik is vele, gőgicsél, jár keze-lába, bár ez utóbbi még nem tudatosan. Tényleg másképp sír, ha éhes, másképp, ha csak kiesett a cumija és kéri vissza, vagy esetleg felbüfizett valamit, ami a szájából kifolyva hidegíti, meg akkor is, ha álmos. Plusz van egy keservesen "vernyogós" sírása is, ha hasra teszem és totál elege lesz belőle.

Próbálok vele olyat is játszani, hogy ez itt az ő keze, fogja meg a nyuszi fülét, de még nem érdekli őt. Olyat sem lehet, hogy a "látóterébe helyezem a kezeit", mert attól nyűgös lesz: mit húzom-vonom őt! Persze nem adom fel!

Néha ki tudom cselezni és a pelenkázóra teszem hasra, ezt jobban tűri, mint az ágyon / parkettán, illetve anya hasán is jó hason lenni. Egy darabig. Harmincéves koromra megtanultam fütyivel pisilni, persze csak kisBalázs érdekében, na meg a sajátomban, hogy pelenkázás közben ne menjen mindenfelé a lé. Ugyanez van fürdetésnél is. Rájöttünk, hogy amint víz éri a sarkát, elkezd pisilni, így Péter nem teszi be Balázst azonnal a kádba, fekvő pozícióban, hanem csak a kis lábait lógatja bele, én meg megyek a pelenkával és abba pisil Balázs. Az esetek 95 %-ában bejön.

Amit még a héten tanultam: az, hogy lassan adom a tápszert Balázsnak, azt eredményezi, hogy tovább tart az etetés, de ugyanúgy fülön tudja hányni magát tőle. Vagy nyakon. Esetleg engem végig. Nómeddör, hát itt tartunk. Megtanultam azt is, hogy az orrszívás egy neverending story, volt olyan hajnal, amikor alig ért kiságymatracot Balázs popókája, vihettem is vissza orrszíni. (Egyszer Péternek volt olyan ötlete, hogy akkor szívjunk neki a kiságyban, de az nekem, mivel nem vagyok mélynövésű, nagyon lent van, soha többet!)

Szerdán volt itt egy barátnőm meg a barátja, felnőtt társaság, bár csak egy órára, de nagyon jó volt! Még főztem is, irtó büszke voltam magamra! (Tejszínes-pesztós tészta sült hússal.) Csütörtökön Péter szabadságon volt, mert volt még dolga otthon, meg délután ő maradt Balázzsal, amíg nálam megejtette a doki a hathetes kontrollt. Dióhéjban: minden rendben, baba-mama tornára járhatok, spinningre pedig akkor mehetek, ha visszanyertem a régi állóképességemet a baba-mama tornával, ami legalább hat hét még a torna kezdetétől számítva. A terhesvitamint szedhetem, csak figyeljek oda nagyon, nehogy elkezdjek tőle hízni, mérjem magam akár reggel-este is. (Akkor inkább nem szedem, khm...) Mondtam azt is, a szoptatás nem megy és haragszom a propagandára, ami szerint ez könnyű és a világ legegyszerűbb dolga. Erre mondja, hogy nem, ez nem így van, a legtöbb nőnél egy csomó probléma van. Háholvoltálteeddig és eztnekemménemmondtad?! Mert még varratszedéskor is azt mondta, legyek rajta az ügyön, de egy szóval se említette, hogy ne kámpicsorodjak el. Kérdeztem tőle, mi az igazság, nyilván családapaként szerinte is az a legjobb, hogy anyatejet kapnak a lurkók, de orvosilag mijaZzzigasság? Mondta, hogy 4-6 hónapos korig azért tényleg jó, ha szopnak, de négyhónaposan el kell kezdeni már a hozzátáplálást az új orvosi álláspont szerint. (Ami kb. annyira új, mint én, szóval régi-új.) Ha elkezdek tornázni, beleszámolom esetleg a karácsonyi kihagyásokat, némi megfázást, egyebeket esetleg, akkor ki is jön a négy hónap és mehetek spinningre megint. Már ha találok jó időben órát és nekem tetsző edzőt.

Megkérdeztem azt is, mennyi időt illik várni a két baba között - két évnek kell eltelnie a két szülés között, de ha ennél pár hónappal korábban jönnek a lurkók, az sem baj. Mondtam, ha rajtam múlik, nem lesz kettőnél kevesebb, de pont kettő sem!

Pénteken volt itt a védőnő, Balázs szépen fejlődik, erős baba, megcsinál sok mindent, amit hat hetesen még esetleg nem is kellene - oldaláról a hátára fordul (szombat délután a hasára is, csak lestem megint, de úgy tűnt, szándékos volt), a csörgőt követi a szemével, odafordul, ha szólok neki / rázom a csörgőt, ha megkérdezem, hogy "Hol van anya?", megkeres a szemével (már ha épp vevő a játékra). Azt hiszem, más produkció még nincs. (De majd lesz!) Próbálok vele fogni, illetve legalább mutogatni neki, hogy a pihenőszékén a fellógatott labdákat meg kutyát tudja püfölni a kezével és akkor mozognak, de ez is nagy meccs lesz, akár csak a tárgyak megfogása. Nem baj, életem legnagyobb kihívásai ezek, hogy jól tanítsam a gyermekemet.

A védőnőtől megtudtam, hogy Balázs gyerekorvosi értelemben véve átalussza az éjszakát - ha éjjel 11-kor tesszük le és hajnali 3 és 4 között ébred, vagy van, hogy kelteni kell, akkor az átalvásnak minősül. (KEGYELEM!!!)

És rájöttem, miért kopaszodik egy oldalt, konkrétan a buksija jobb oldalán: hát mert azon az oldalon fekszik, amikor bal cicin van és ott szokott hisztizni! Tekergőzik, forgatja a kis fejét, amit egyébként fel szokott emelni, ha valamit meg akar nézni, nem kopott ki hátul sem a haja, kivéve, ha hisztizik, mert akkor a karomon forgatja a csinos kis kobakját és szerintem azon az oldalon kidörzsölődött a haja. Ezt a rejtélyt is megfejtettem! Tádááá!

Szombaton, bár munkanap volt, el akartam menni vásárolni, gondoltam, nem lesznek sokan. Az első helyen még vettem is párezer forintért egy 62-es overállt, hogy rendesen be tudjuk kötni a hordozóba Bogyókát, illetve esetleg kendővel is el tudjak vele szaladni akárhova. Fizettem, széles mosollyal távoztam az üzletből, majd a kocsinál vettem észre, hogy a műanyag kosár nálam maradt. Ezt teszi az emberrel a nemalvás! (Na meg azt, hogy sírógörcsöt kap mindentől és bármitől, na meg minden egyes izma külön remeg.)

Ott adtam fel, amikor a bevásárlóközpontban mindenki szembe ment a forgalommal az egyirányú kis utcákban és amikor egy nő a helyemre is beállt, akkor feladtam, leteremtettem, mint a pengősmalacot (azzal védekezett, hogy véletlen volt, mondtam neki, ha előre tud menni, akkor hátra is, van rajta rükverc meg kormány, tessék szépen kitolatni) és még ő háborodott fel, mit pattogok. Ha a gyerek is ott lett volna velem és úgy jön velem szemben, szerintem még meg is rugdalom a kocsiját. Veszélyeztesse saját magát vagy a hülye kölkeit, illetve amilyen vén csoroszlya volt, a saját unokáit, de ne az én fiamat! Úgyhogy mentem egy kört és ki is jöttem a parkolóházból, következő héten pedig megtanulok Balázzsal együtt autóval közlekedni, azaz megtanulom, előre hogyan kell bekötni, kikapcsolni a légzsákot és így tovább. Meg gyakorolni, hogy ne a kiabáló gyerekkel bénázzak. Ehhez is fel kell nőni valamikor. Annál is inkább, mert nekem kell még otthoni ruhanemű (is), meg Balázsnak harisnya, illetve pár kisruha, ha lehet kapni az outletben. Meg még egy pár rugdalózó. Most már rendes ruhája sok van, általában ajándékba 62-68-as méreteket kapott, már a 68-as body-t is rá fogom adni, max. egy kicsit nagy lesz rá, de két hét erejéig minek vegyünk 62-eset?

Szóval kedden úgyis megyünk az ortopédiára, majd akkor megnézem a rugdalózókat maximum, Balázzsal együtt esetleg. És nem, nem érdekelnek bacik, egyebek, valamikor el kell kezdeni visszaszocializálódni. Nem azt mondom, hogy bevásárlóközpontokba kell őt hordani minden nap, vagy hogy etetéseket ott kell megoldani, de tíz perc alatt felmérhetem a kínálatot, mérlegelhetek, kell-e ennyi pénzért és dolgunk végeztével távozhatok is.

Balázs napról napra ügyesebb, nézelődik, gagyog, nééééz nagy szemekkel az emberre. Utóbb kiderült, napról napra taknyosabb is, de ne szaladjunk előre!

Kedd estére is jutott látogató - hogy ne legyen egyszerű az élet és ne tudjam elintézni az ötperces csokitortámmal a dolgot, a baráti pár hölgytagja épp fogyókúra kellős közepében volt, amúgy modellkedik és a többi. Na, egy ilyen lányzónak mit tálaljak este hétkor? Vizet levegővel?! Vagy hogy szedjem ki a kalóriát az étcsokitortából?! A lány persze tiltakozott, hogy neki nem kell semmi külön, de tudom, milyen az, amikor az ember lánya csak nézi a tortát, neki meg semmi nem jut, mert éppen Eszterházy van és ő allergiás a dióra, vagy mákos és diós bejgli, és a mákra is allergiás. Vagy fogyókúrázik gyakorlatilag nyolc éves kora óta és jó érzés, ha valaki gondol rá (is). Ezért túrós és joghurtos dip lett, nyers répával, paprikával és uborkával. Telitalálat! Meg persze a srácoknak a csokitorta. (Azóta tudom, hogy uborkát nem eszem, amíg szoptatok, mert nekem nincsen bajom tőle, Balázsnak viszont van.)

Egyébként nem is gondoltam volna, mennyire fontos lesz a napirend, ha itt lesz baba. Azt tudtam, hogy az ő életébe kell, de hogy én is ragaszkodni fogok ahhoz, hogy pl. az esti 7 órás etetés után már senki ne jöjjön, mert akkor én nem tudok zuhanyozni, azt nem hittem volna! Mert ugye este 3/4 8-ra jöttek, nekem előtte kellett zuhanyozni, meg megsütni a tortát, előkészülni. Azt csak a 4 órás etetés után lehetett, de úgy éreztem, jó szervező vagyok, minden sikerült! Igaz, hogy én kimerültem, nanáhogy, de akkor is. Plusz megvan a reggeli etetés előtti és utáni koreográfia is, és ahhoz is ragaszkodom, különben nagyon el lehet csúszni a teendőkkel és minden a feje tetejére áll. Akkor szoktam friss vizet forralni a tápszerhez, fertőtleníteni a cumisüveget és a cumikat, letörölni a párát az ablakokról, szellőztetni, arcot és fogat mosni. (Ez utóbbi kettőre nem mindig marad időm, bevallom őszintén, néha fogkefével a számban szaladok a kiságyhoz / pihenőszékhez, majd Balázzsal vissza a fürdőszobába és hagyom abba a fogmosást.)

Szerdán volt itt egy barátnőm a héthónapos kisfiával. Most már értem, miért mondja mindenki azt Balázsra, hogy jajj, milyen pici! A héthónapos kissrác Balázshoz képest nagyon nagy, pedig ő sem most fog oviba menni! Jó volt traccsolni, eszmét futtatni, megosztani a tapasztalatokat egymással és szidni a védőnőket meg az orvosokat, meg a propagandát, hogy mindenki úgy állítja be, milyen rohadt könnyű és egyszerű szoptatni és minden nő automatikusan tud. (Minél több gyakorló anyával beszélek egyébként, annál inkább kiderül: ez korántsem így van, sőt! Eddig 10 %-ot mondtam volna, hogy annyi a problémamentes eset, most 5-re saccolom. Ha egyáltalán.)

Csütörtökön Balázs annyira elaludt a diófa alatt - mondta a dokinő, hogy amíg van rajta levél, tegyem ki a leveleket nézegetni, de Balázs azonnal bealudt -, hogy amikor kelnie kellett volna enni, nem hogy magától nem ébredt fel, de több mint fél órán át fel sem tudtam kelteni. Tudom már, hol és hogy van a gyerekorvosi rendelő, hol van a betegrendelő várója és hol az egészséges, a kartonozó és így tovább, mivel elmentünk a csípőszűrésre a beutalójáért.

Pénteken persze nem kellett a beutaló, sőt, azzal indítottak, hogy azon a pénteken éppen nincsen csecsemős rendelés. Azért volt vicces a dolog, mert éppen csütörtökön kaptam az Istenhegyi Klinikától sms-t, hogy ott is van már ilyen szűrővizsgálat, kérjünk időpontot. Úgy voltam vele, megnézem, mennyi, és ha nem sokkal több, mint itt (mert a csípőszűrés ingyen van, a komplex itt is 6.000,- Ft), akkor inkább a magánklinikára megyünk. Hát, ott 15.000,- Ft volt, úgyhogy úgy gondoltam, az nem játszik. Szóval ott ültünk vagy tíz percet, hogy akkor most mi is legyen. Kiderült, abban a tíz percben letolták a betegirányítást, hogy minek adtak nekünk időpontot akkorra, de végülis megcsinálták a vizsgálatot.

A lényeg: Balázzsal minden rendben van, a hasával, a buksijával és a csípőjével is az ultrahang szerint. A nem annyira lényeg: azt hittem, a doktornő fején verem szét az "ájfónját", mivel vizsgálat közben hívta őt a fia és ő felvette. Csak halkan jegyzem meg, hogy ezért a vizsgálatért mi fizettünk neki, magánpáciensek voltunk lényegében és abba NEM FÉR BELE, hogy vizsgálat közben telefonál. Sőt, semmibe nem fér bele, adjuk már meg egymásnak a minimális tiszteletet, még akkor is, ha az illető egy békésen szendergő / szuszogó csecsemő. Szóval amikor felvette a telefont, azt hittem, a fején verem szét, hogy ezt a három percet legalább szánja a gyerekemre! Péter mondta, ő is meglepődött rajta. Mindegy, jó lecke volt, ez a harmadik találkozásom a XI. kerületi rendelőintézettel és 2:1 arányban a soha többet nem megyek oda élmények vezetnek. (Ugye ott volt a megalázó nőgyógyászos beutalókéréses sztorim tavasszal, meg ez a telefonálós most, ami viszont abszolút pozitív volt, az a várandósság alatti EKG volt.) Úgyhogy ha még akkor is itt lakunk, a második manóval irány az Istenhegyi és kész.

Szombaton ejtettük meg az első igazi kirándulást a szüleimhez - mérleggel, pihenőszékkel, egy csomó ruhával, vízzel, tápszerrel és társaival felszerelkezve. Infacol, kiskanál, tápszeres mérőkanál, agyrém, fél háztartás, tele csomagtartó, Bogyóka hordozóban, én mellette a hátsó ülésen. Tuti hely, csak nem tudok Péterrel beszélgetni útközben, mert nem hallom sokszor, amit mond.

A rokonság körében, ahogy észrevettük, sikert aratott kisBalázs, csak azt hallgattam, hogy szörcsög is egy kicsit. Átfutott az agyamon, hogy kéne vinni orrszívót is, de nem vittünk végül. Kár volt. Nekem migrénem lett szombaton, illetve nem migrén volt az, hanem életem legszarabb nem migrénes fejfájása. Este Balázst orrszívóztuk, nem is egyszer, de aztán pocsék éjszakánk volt, Balázs alig aludt, nyűgös volt, sírt, szörcsögött, nem lehetett őt megnyugtatni, nem volt elég az orrszívás, a kajálás, sőt, én meg sem tudtam szoptatni, annyira szarul voltam, csak tápszert kapott. Mindegy, reggel hosszabb ideig hagytam őt szenvedni a tejjel, ez van.

Szerencsére Balázs nem visította végig az orrszívást, sőt, egész jól tűrte, mintha érezte volna, hogy ez neki jó lesz. Persze vacsora után csináltuk neki, bár vasárnap volt kaja előtt is, hogy tudjon enni szegénykém, de az sem volt eredményes, akkor is szürcsögött. Kicsit köhög is, egyelőre még csak száraz köhögés, hőemelkedése és láza nincsen. Nem tudom, mikor vigyük orvoshoz, megnéztem neten, ha két-három nap alatt nem lesz jobban, akkor érdemes orvoshoz vinni. Lázat 38 fok alatt nem kell csillapítani, és a legjobb módszer az orrszívás jelenleg. Mást nem tehetek. Szegényen annyira látszik, hogy nincs jól, bágyatag, leszedált, nem hallatta a hangját túl sokat és aluszékony is volt.

A ciki csak az volt, hogy az egyik nagyon régi barátnőm és a férje jöttek Balázst fotózni. Találtunk időpontot, amikor mindenki ráért, otthon voltunk látogatók nélkül, volt felszerelés - egy valamit, illetve valakit hagytunk ki a számításból: Balázst. Tényleg nagyin bágyadt volt, lehetett látni a tekintetén, a kis szemén, hogy nincs jól. Rossz volt látni és úúúúúúgy segítenék neki, de az orrszívásnál többet nem tehetek.

Vasárnapról hétfőre a fél éjszakát végigaludta, a másik felét nem akarta, szürcsögött még orrszívás után is. Reggel jöttünk rá, hogy egy kicsit erősebben kell szívni és akkor sokkal több minden kijön, ráadásul sokkal gyorsabban. Eléggé féltem tőle, hogy fogja viselni a porszívózást, ha egyedül kell csinálnom, de ezért is aranytábla jár Zsuzsinak, aki a kelengyelistán KELL!!! oszlopba tette a pihenőszéket: Balázst belekötöm és szépen kiporszívózom a nóziját. Most már egy kicsit fintorgott rá, de remélem, érzi, hogy utána sokkal jobb neki és ezért nem visít. Azt nem viselném el, pedig akkor is csinálni KELL, kb. ez a parancs. Hétfő délben én is aludtam vele egy órát, nagyon jólesett, délután meg port töröltem mindenhol, leszámítva a hálószobát, ahol KisBalázs aludt. Végre. Tudom azt is, nem csinálhatom, hogy sokáig nem hagyom elaludni, mert akkor nagyon hisztis lesz és azért nem fog aludni, szóval valamennyit kell neki hagyni napközben is, csak ilyenkor látom magam virrasztani éjjel, a sólámpa fényénél, lekókadó fejjel, gyerekkel az ölemben.

Kedden, azaz holnap jön a védőnő, Balázs hat hetes lesz, nagyon kíváncsi vagyok, mi lesz. Múltkor pont hétfőről keddre kezdett el sok mindent csinálni, az a négyhetes "fordulat" volt.

Gyors check-list az elmúlt pár napból:

- további súlygyarapodás Balázsnál (az enyémet inkább hagyjuk, várom a jövő heti kontrollt, mint a messiást, hogy az orvosom áldását adja valamiféle edzésre)
- inkább már 62-es méret
- négy és fél kilós napközbeni súly
- kaja egyharmada - kínkeservesen - anyatej
- szombaton megvolt az első pár mosoly - persze nem rám, hanem fotós Marcira és apára, amikor autósat játszottak vele, vasárnap meg a nagyszülőkre, amikor beszéltek hozzá sokat (a kétségbeesésem után vasárnap este nekem is mosoly, azóta sajnos nem ismételte meg)
- magzati haj hullatása, amitől elég furán néz ki, mert nem olyan sötét és hosszú az új haja, mint a régi - húgom mondta, most még nyugi, át tudom fésülni egyik oldalról a másikra. Akkor lesz baj, ha már azt sem tudom. Kezd hasonlítani Bruce Willis-re egyébként, nagyon vicces.
- orvosi kontroll hétfőn: Balázzsal minden rendben van. Megoldódott az is, hogy miért nem szeret hason lenni és hogyan tudom elősegíteni: alig lát valamit és a mellkasa alá összetekert törölközőt kell tenni vagy nekem kell megemelnem
- a doktornő szerint a szoptatást fenn kell tartani Balázs legalább féléves koráig - ha nem megy a kétszer tíz perc, mert úgyis alszik a 3-5. perc után, elég csak kétszer öt perc, ha akkor is megvan a mennyiség. A gyerekorvos szerin Balázs ehetne már akár négyóránként, naponta hatszor is, mert ugye az lenne a cél, hogy a gyomra is nőjön, meg több idő maradjon játszani, sétálni (így eléggé beszűkültek a lehetőségeink, se normális séta, se normális játék), csak akkor lehet, nem lenne ennyi tejem sem, szóval marad a háromóránkénti etetés. Egyébként nem mondtam a dokinőnek, de azt hiszem, fordítva vagyok bekötve: szombaton a fotózás miatt kimaradt egy alkalom, csak tápszert kapott, gondoltam, félrevonulok majd fejni, aztán Balázs előbb ébredt, éhes volt és sokkal többet evett, mintha lett volna még egy etetés. Na mindegy. (Pedig már azt hittem, felmentést kapok a szoptatás alól, bár ha tényleg csak kétszer öt perc lesz, lehet, akkor nem annyira sok idő így. És egy nappal később: nem, nem elég az öt perc, de valahogy beletörődtem újabban, hogy ez van.)
- random mosolygás idegenekre és akkor is, ha ÉN nem látom
- ájult alvás a szabad levegőn - kiraktam Balázst egy órára, hogy nyugodtan tudjak ebédelni meg egy kicsit pakolni, erre nem hogy nem ébredt fel egy órakor, de gyakorlatilag háromnegyed órán át hiába keltegettem, pedig, mint kiderült, nagyon éhes volt
- érdeklődő nézések és mindentudó grimaszok - látni kellene, mi imádjuk nézni akár naphosszat is
- vasárnap este Péter vállán is átdobta a felesleges tejet - ez Péternek az alábbiakat jelentette: pólócsere, szőnyeg- és babahordozó takarítás, majd ezek után hajnalban Péter át szerette volna pelenkázni Balázst, aki elegáns ívben pisilte le apukája pizsamáját és a parkettát. Félálomban még nem rutin a pelenkázás! (Én lemondóan, miután sikerült kitámolyognom a hálószobából, csak annyit kérdeztem: most már érted, miért könyörögtem múlt héten, hogy ne menj este edzeni?! És még át sem kellett öltöztetni!)
- összevissza alvás - ami múlt hétre úgy tűnt, hogy beállt és működik, az most már nem (de mivel az emberrel a kialvatlanság sok fura dolgot műveltet, csak rezignáltam tudomásul veszem, hogy semmi nem állandó, kivéve, hogy nagyjából három óránként ébred vagy keltem)

És mindemellett azt is le kell írnom, még ha közhelyes is, hogy életemben ennyi jó új élmény nem ért, és a kimerültség ellenére soha nem élveztem semmit ennyire! Nagyon picike a kisfiunk, tündéri, Bogyóka, kismanó, icipici emberke, de nyilván ez így van jól, ekkorának kell lennie. Mindig elámulok, hogy milyen pici és mégis mennyire tökéletesen kész kis ember!

Szerda este akkor fakadtam sírva, amikor a frissen fürdetett, illatos gyerek az új pelenkába csomagolás közben a háta közepéig kakálta össze magát, és ezt háromszor játszotta el, miután újra és újra letisztogattam. Nem is sírás volt, zokogás és mondtam Péternek, ma este ne menjen edzeni, mert ezt nem bírom: reggel héttől este 11-ig és még éjjel is, meg hogy egész nap ez megy: peluscsere és utána pisi meg kaka. Pedig már cseles vagyok, várok, tornáztatom stb., de néha én is már könyékig kakás vagyok!

Aztán szerda este volt az első alkalom, hogy hiába csókolt be egy csomó kaját - vízben megéhezik a gyerek, tényleg apja fia -, nem volt utána kajakóma. Péter azt mondta, vagy tízszer kelt fel hozzá még este, miután lerakta, én talán hármat számoltam aztán állítólag aludtam a síró gyerekkel egy szobában. Ilyet még nem csináltam én sem!

Dilemma: hogyan tanítsam meg mosolyogni a fiunkat? Utánaolvastam egy kicsit és általában nem az anyára mosolyognak, mert őt egész nap látják, saját részüknek gondolják. Állítólag. Már valamiféle grimaszokat vág, amikor mutatom neki, hogy anya most nem mosolyog és anya így mosolyog, de mosolyogni még csak álmában láttam, viszont akkor tud fültől fülig.

Dilemma 2: az van a pihenőszék kezelésijén, hogy "not suitable for sleeping" (nem alkalmas alvásra), viszont Balázs már a sokadik napon szenderedik el benne és ha átteszem a kiságyába, akkor ő arról gondolja úgy, hogy az a "not suitable for sleeping". Hagyhatom benne néhány tízpercet aluszkálni, ha úgy hozza a sors?!

Tegnap (szerdán) beszéltem a védőnővel arról, Balázs mikor mennyit eszik - és hogy mennyit adjak neki. Nekem kell figyelnem, hogyan viselkedik és az alapján dönteni. Hogyan viselkedik? Csókolja befelé a kaját, mint aki még életében nem evett, aztán nyakonhányja magát, esetleg fülön, vagy tüsszentés közben jön vissza úgy a kaja, hogy az orrából folyik ki. Viszont ha elveszem az etetőt úgy, hogy van még benne, ökölbe szorított kezekkel reklamál. Aztán abban maradtunk, változó mennyiségű kaját kap, egyszer 110-et, aztán csak 90-et. Persze ez függ attól is, mennyit cicizett a drága, mivel az is változó mennyiség.

Nem is írtam, de hétfőn csináltam egy táblázatot, amivel hivatalosan is elkezdtem karácsonyozni. Persze megint ki kell találni, hogy kinek mit és leginkább interneten beszerezhető dolgokat kéne, de egyelőre lelkes vagyok, még akkor is, ha igazán nem tudok gondolkozni. Van már, amit kitaláltam, persze nem írom le, és van, ami nagy dilemma lesz. Balázs ajándékai már megvannak, ugye a két játék - nem sóherkodni akarok, de úgysem tudja még értékelni őket. Még talán négyhónaposan a névnapján sem. Majd jövőre lesz élmény neki, 14 hónaposan. De az aztán nagy élmény lesz! Emlékszem, a húgom három hét híján volt egy éves, amikor az első karácsonyfáját látta. Már tudott járni, és az az örömtánc, amit levágott nekünk, bár akkor csak négy és fél éves voltam, egy életre megmaradt! És nálunk az volt a szokás, hogy a karácsonyfát is a jézuska hozza, 23-ról 24-re virradóra. (Nem tudhattam akkor, hogy a végletekig kimerült anyukám a plafonig érő fát majdnem egyedül díszítette hajnalig.) Szóval az is ajándék volt a maga nemében, de még milyen ajándék! Lassan talán a házat is fel kéne díszíteni, meg esetleg kültéri izzókat venni, és a menüt megtervezni. Egyébként az a nagy haditerv, hogy egy pár napot majd, ha szünet lesz, karácsony előtt Balázzsal a szüleimnél töltök, ha minden igaz, addigra Péter is kimerült lesz, meg szerintem én is. Otthon a sütiillatban és a feldíszített házban meg jó lesz feltöltődni, ráhangolódni kicsit. Aztán persze ki tudja, mit hoz a sors, mert ha Balázs nem fog rendesen aludni, akkor persze nem viszem a szüleim nyakára.

Csütörtökön szép napos idő volt, de úgy éreztem, aludnom kell, különben vége a világnak, azaz nem mentünk sétálni. Balázs ugyanis úgy alszik, illetve van fent, hogy a reggel hét-fél nyolcas kelés után nem alszik, a 10-fél 11-es etetés után viszont igen, tehát akkor tudunk elmenni sétálni. VAGY akkor tudunk aludni. Hogy délután mikor alszik és mennyit, meg hogy alszik-e, az bizonytalan. Az éjszakai nagy alvás utáni fentlét tűnik egyelőre biztosnak. Kicsit tartok is attól, hogy ha visszük jövő héten ultrahangra, akkor mi lesz vele, mikor etessem és hogy vigyük el. Péter elvileg szabin lesz, azaz négykezes meló lesz, de akkor is gondolkozom már most. És persze én hiába gondolok bármire, ha Balázs hamarabb vagy később lesz éhes, meg is feszülhetek, akkor sem fog enni / felébredni / abbahagyni a sírást.

Sikerült végre Zsuzsival is beszélnem - mondtam neki, nehezebb őt elérni, mint az egyetemen a Tanulmányi Osztályt anno. Vagy a jogbölcselet tanszéket. (Elképzelem, ahogy a volt évfolyamtársak nosztalgikus sóhajjal a távolba merednek és rájönnek: idestova hét és fél éve, hogy diplomáztunk!!!) De beszéltünk és megintcsak jót tett a lelkemnek. Azt mondta, az ő kisebb lánya is sokat-sokat aludt a pihenőszékben, suitable vagy nem. A nagyobb meg sokat aludt ölben, az sem éppen ergonomikus kialakítású. Mondta azt is, hogy orvosi tény: akkor van baj a babával, ha egy nap többet ordít, mint 6 óra összességében. MENNYIT??? Hat másodperctől is a szívem szakad meg! Plusz azt mondta, a baba az anyatejes védettség 60-70 %-át az első hat hétben szerzi meg, és az a legfontosabb. Jó, hogy ezt ismételgeti, ha beszélek vele, nem érzem magam annyira selejtnek. Tudom, hogy a genetikát nem lehet átverni, szóval nem feltétlenül rajtam múlik. Ami meg tőlem tellett, telik, kitartásban és anyagiakban, azt megtettem és megteszem. Vagy tizenötször köszöntünk el egymástól - egyébként alig várom, hogy Balázs akkora legyen, hogy bandázhasson a csajokkal, mi meg nézzük őket árgus szemekkel és "BALÁZSNEMSZABAD!" csatakiáltásokkal tűzdelve eszmét futtatunk az élet dolgairól. Bár korban nem illenek össze annyira a lurkók, de csak jobb együtt gyereket legeltetni!

Jajjistenem, találtam egy ilyet: http://www.vitalitas.hu/konyvek/babalex/bln1.htm

Maga a tökéletesség, csak kár, hogy nem működne, nem működik! Hogy mindig ugyanakkor aludjon a gyerek, meg hogy az anya minden nap fel tudjon kelni reggelit készíteni, na, az túlzás! Nem vagyok elkényeztetett királykisasszony, de újabban cefetül el tudunk aludni, pedig én világéletemben olyan voltam, hogy ha kelni kellett, akkor keltem, mindegy, hány perc / óra alvás után.

Csütörtök este egyébként viszonylag időben kerültünk ágyba, jól is esett. Balázsnak 11-től hajnali háromnegyed négyig volt jó az alvókája, aztán kipattantak a szemei és nem volt hajlandó elaludni. Próbáltam ölben altatni, de nem ment, aztán beraktam őt úgy a kiságyba, vagy tizenötször adtam vissza neki a cumit, de sokáig, tényleg sokáig fent volt. Mindegy, a villanyt lekapcsoltam, aztán szerintem unalmában csak elaludt aztán. Lehet, az zavarta meg, hogy hangos dünnyögésbe kezdtem, amikor megint hónaljig pisilte össze magát!

Pénteken pedig felvirradt az egy hónapos "születésnapja" Bogyókának! Hét óra helyett nyolckor keltettem, nem tudtam felkelni korábban - Péter is lustizott egy kicsit és nem volt szívünk otthagyni egymást -, aztán a szokásos etetés és co. Büfiztettem a kisfiamat, lógott át a vállamon, aztán egyszercsak azt hallottam, hogy büüü, majd két toccsanás és valami hidegítette a hátamat. Szóval a kisfiam egy hónapos korára megtanult áthányni a vállamon. A felsőm, a nadrágom, a szőnyeg két helyen, és mivel nem vettem észre, hogy a nadrág is olyan, a kanapé huzata is olyan lett. Én is öltözhettem át!

Jó későn reggeliztem, Bogyókával a pihenőszékben, aztán megint etetés és társai. A fél 11-es etetés után elmentünk bababoltba, ami 2,2 km-re van, 32 perc az útvonaltervező szerint. Persze megkérdeztem, van-e cumiláncuk, de volt, szóval nem úsztam meg. Gyalogoltam ma négy és fél km-t, egy óra alatt a babkocsival, büszke voltam magamra, meg izzadt és kimerült. Gyanítom, az orvosom nyakon cserdítene, ha elmondanám neki, de ez van. Nem tudtam tovább a seggemen ülni, meg embereket akartam látni. Jó dolog az internet, de azért néha kell látnom a külvilágot, hogy ne csavarodjak be. Meg hát ez erőnléti "edzésnek" sem rossz. Mást egyelőre úgyse csinálhatok és maximum csak egy óra fér bele két etetés között.

Délután Bogyóka megint hónaljig pisilte össze magát pelenkázáskor - pedig esküszöm, résen vagyok, de ki kell nyitni a popsikrémet, illetve ki kell cserélni a pelust és mindig ezt a pillanatot választja ki. Tudom már, hogy amikor elcsendesedik, akkor azért, mert jó meleg folyik végig rajta, viszont utána megint vonyítás van. Úgyhogy most már nem is rugdalózót adtam rá, hanem lábfejes kisnacit és hosszú ujjú pólót. Nagyon vagánynak néz ki! Igazi kisfiú, nem csecsemő, bár nagyon apróka. Na, keltem és hasra teszem őt pár percre, hátha most tűrni fogja.

Hétfőn ugye volt itt a védőnő és kérdezgetett sokmindent. Balázs ezeknek egy részét akkor még nem produkálta, ellenben keddre már igen. Nem is értettem, bár büszke voltam.

Plusz sokkal éhesebb volt, mint eddig bármikor, nem is értettem, de adtam neki, amit csak kért. A "reggeli" után voltam gyantáztatni, akkor aludt egy fél órát kézben, meg délután szintén negyed négytől háromnegyed négyig és nem is értettem... Valami brutális volt a kedd és azon gondolkoztam, amíg elaludtam én is arra a fél órára, hogy igazából ától zéig mindent kipróbáltam már vele, de semmi nem segített.

A (sajnos nem Alvás, hanem) Anya bohóckodik
(Á Átkozódás, persze csak magamban, hogy akkor most én ettem megint valamit, vagy mitől van ez az egész? A hasa fáj? Beteg? Növekedési ugrás? Unatkozik? Éhes? Álmos???)
B Babusgatás, Bugyolálás
C Cincogás
Cs Csókolgatás
D Dögönyözés, Dalolás
E Etetés, sokszor és sokat, Elringatás - hiába
É Énekelés
F Fejlesztés (hason volt sokat, az ki szokta fárasztani, a lényeg a múlt idő, mert csak szokTA)
G Gagyarászás
Gy Gyerektorna
H Hintáztatás, Hordozókendőbe tevés
I Imádkozás. hogy végre aludjon el
J Járkálni vele
K Könyörgés, hogy aludjon el, Kézlefogás, hogy hagyja abba a hisztit
L Lefektetni magam mellé, de csak én aludtam el
M Mesélni, sokat, Masszírozás
N Noszogatni az emésztését (lábkörzés, masszázs és co.), Nagyágyban altatni PRÓBÁLNI
Ny Nyünyörgés
O Oltogatás, mármint lámpa fel és le, mivel ez szórakoztatja Balázst
Ö Öltögetni a nyelvemet, hátha megtanulja
P Pihenni hagyni
R Ráhangolni az alvásra
S Suttogás (na nem úgy, hanem megnyugtatni próbálni), Sistergés
Sz Szoptatás, sokszor és sokat
T Tutujgatás
Ty Tyukodi pajtás (szavalni és énekelni sokat)
U Utazás a koponyám körül (amikor már azt hittem, megzavarodom)
Ü Ügyeskedés a játékaival, de egyik sem kötötte le őt
V Vigyorogni tanítás, sikertelenül
Z Zenélő-rezgő pihenészék

Csak arra gondoltam, hogy ez növekedési ugrás, adni kell neki enni, de elég sokat vissza is adott a lenyelt cuccból, szóval aggódtam egy kicsit. Mindegy.

A tejkérdés továbbra is hullámzó, vagy mesebeli - hol volt, hol nem volt -, de nem akarok ezen lovagolni állandóan.

Este már sírni tudtam volna, illetve olyan hat óra magasságában rájöttem: HORDOZÓKENDŐ!!! Balázs üvöltött, vonyított, nagyon hangosan, én meg próbáltam a cuccot magamra kötni. De bevált! Beletettem és csak kuksizott nagy szemekkel, forgatta a fejét és gagyogott. CSÖND volt, megnyugodott, nem tekergőzött, én győztem! Úgyhogy már írtam is az sms-t a jógaoktatómnak, hogy alakítsa át a hordozókendőt úgy, hogy nem kell mindig magamra kötni. Kicsit kétségbeesett voltam!

Aztán jött Péter, ő megetette tápszerrel és én elmehettem Bogyókának ruhát venni. Ugyanis kinőtte a dublini újszülött méretet, meg a céundás 56-osat is. Szóval a céundás cuccok már 62-esek, amiket ráadunk, úgyhogy kellett vennem még párat, sikerült is. De rájöttem, hogy a rugdalózó nem annyira praktikus, mert nekem óráknak tűnik, amíg rá tudom adni, úgyhogy kisbody, nadrág és póló / pulcsi az, ami nekem bejön. Vagy hosszú ujjú body és harisnya.

És akkor a fejlődés. Balázs nagyon sokat néz. Egyre jobban tud fókuszálni, követi a kezemet ha kalimpálok neki, nézi a kis játékait, a fényt az ablakban, a fekete-fehér lámpát, akkor is, ha nem kapcsoljuk fel, a kiskönyvét és elkezdett gügyögni is. Beszélget a cicivel is szopizás közben, és főleg akkor morog sokat, amikor az adott "tartályban" 0 mililiter lapul. Ezt ma (szerdán) figyeltem meg. Nem tudom másképp írni, de kezd egészen "gyerekformája" lenni, már nemcsak sír, alszik és eszik, hanem "játszik" is.

Azt is le kell még írnom, hogy isten áldja meg a zenélő-rezgő pihenőszék, a sterilizáló és a hordozókendő feltalálóját! Egyszer olvastam, hogy isten áldja Eperke megalkotóját (Eperke egy modern, kislányoknak szóló mese, könyv, dvd és minden tartozék van már eperkés és a kiscsajok megvesznek érte), mert ha nem lenne Eperke, akkor a kislány anyja nem tudna hajat mosni sem. Ha nem lenne pihenőszék, én nem tudnék reggelizni és zuhanyozni.

Tegnap voltam kozmetikusnál is, Balázs végig kézben volt, mert az első reggeli etetés után voltunk és akkor már nem szokott aludni. Kivéve, ha dajkálják. Ma meg voltunk a pékségben, három kilométert gyalogoltam a babakocsival, rendesen le is izzadtam, mire hazaértünk, de muszáj valamit mozognom! Alig várom már a hathetes kontrollt, amikor is a doki áldását adja valamiféle edzésre és nem kímélő életmódra.

Ma már teregettem is úgy, hogy Balázs közben mellen volt - egyre több mindent merek megcsinálni. Bár nem mehet ez így sokáig, mondjuk egy hat-hét kilós gyerekkel (ha fogok tudni szoptatni) nem hiszem, hogy lesz ingerenciám felkelni és közben félkézzel intézni a háztartást is.

De nem szaladok ennyire előre, egyelőre félkézzel tudok intézni dolgokat, félkézzel tartom Balázst. Kis hurka-gyurka, illetve egyéb becenevei is vannak: Hukk kapitány, mert sokat csuklik, Szuszogi, Röfögi, Pocakmester, Vacak, Maszat, Bogyóka... És még vagy egy tucat biztosan, amik most nem is jutnak eszembe.

Pénteken lesz egy hónapos, annyira hihetetlen! Meg az is, mennyit bénáztam először és hogy mennyire be voltam tojva és milyen rossz volt, amikor nem tudtam, mit tegyek, hol vagyok, mi történik és miért. Amikor még nem tudtam, mit miért csinál és folyamatosan csak kakás pelust cseréltem.

Megyek, fürdetünk, előkészülök, aztán keltem Bogyókát. Szerda este van és közeleg a hétvége, alig várom, hogy Péter itt legyen velünk!

Szombatról vasárnapra arra ébredtem, hogy "Mijazzzzzzzzzzzzzzzzzisss..." Aztán rájöttem. Ilyen hónapok óta nem volt. Izomlááááz. Végig a hátamban, a karomban, a derekamban. Plusz irtó mód fájtak (fájnak) a térdeim Nem tudom, attól-e, hogy sokat ülök törökülésben, ugye úgy támasztom meg a babát, vagy a hidegtől, de eléggé fájnak, van, hogy le sem tudok guggolni. Ami meg a babával eléggé problémás, mert ha pl. büfiztetem, lehajolni nem tudok a cumiért, büfikendőért, de térdet rogyasztani és úgy megkaparintani a dolgokat viszont tudok. Szóval a lényeg: Bogyóka több mint négy kiló, így a cipelése, meg az, hogy úgy csinálok tápszert, telefonálok, állok fel dolgokért, megyek pisilni, hogy ő közben mellen lóg, azaz akkor is cipelem, idáig fajult. Bár amilyen széles a hátam és vastag a karom, nem is bánom, hogy stratégiai helyekre gyúrhatok Balázzsal. Szó szerint.

Hétfő délelőtt volt itt a védőnő - Balázs megfelelően fejlődik és kis deltás, azt mondta, mert 38 cm a mellkörfogata. Nem vetkőztettem le teljesen, a body rajta maradt, de akkor is, büszke voltam! Megbeszéltük, hogy nem szoptatok 15-15 perceket, mert az tényleg gyilkos, elég lesz 10-10, ami van, azt úgyis megeszi annyi idő alatt is. Két hét múlva jön legközelebb, akkor lesz hathetes kisBalázs, kíváncsi vagyok már nagyon.

Délben megejtettem az első két babakocsis vásárlást - áttrákcijóóó!, meg egy rövid sétát a parkban, élveztem azt is! (Parkban sétálás, én sem vagyok normális, a Pilis lábánál nőttem fel!!!)

Este pedig ugye eljutottam oda, amit írtam a poszt elején.

Be kell vallanom azt is, igazi kis hárpia voltam a múlt héten, Péterrel elég sok vitánk is volt emiatt. Aztán valahogy úgy vasárnapra-hétfőre rendeződött a dolog. Szerintem akkorra álltak vissza a hormonjaim, vagy nem tudom, de sokkal jobban érzem magam azóta is, úgy összességében. Úgyhogy lányok, akik utánam szültetek / szültök: a négy hét a vízválasztó!

A négy hét a vízválasztó a babánál is, ahogy észrevettem, de ez a következő poszt témája lesz. Megyek, keltem Bogyókát, mert most már extra sokat aludt és nehogy nekünk aztán éjjel ne aludjon! (Bár akkor tudom majd igazán értékelni azt, hogy vannak időszakok, mindegy, hogy éjjel vagy nappal, amikor alszik.)

Balázs alulról súrolja a négy kilót. Kistokás, kikerekedett pofijú, hurka-gyurka.

Nekem egyébként kedd estére megfájdult a fejem és sírtam, annyira szarul voltam. Hajnalban arra ébredtem: ez bizony migrén és amikor Balázshoz kellett volna kelnem -ilyen még nem volt -, visszaájultam az ágyba. Megszólalni nem tudtam, Pétert vagy tíz percig ráztam, de semmi. Nem ébredt fel Balázsra sem és arra sem, hogy nyüszítek a fájdalomtól. A következő ébresztés fél hétkor volt, Balázs magától ébredt, én meg kihívtam magamhoz az ügyeletet. Balázst fekve szoptattam, ős aludt közben, meg én is és amikor fél 9 felé ébredtem, akkor az ügyelet még sehol nem volt, viszont én egy fokkal jobban voltam már.

Azt hittem, ki sem jönnek, aztán fél 9 után befutottak. Jó 20 percet vizsgáltak, de már az elején leszögezte a doki, hogy mivel szoptatok, SEMMIT nem tudnak beadni. Sőt, én sem szedhetek be semmit, csak 500 mg paracetamolt egy nap. Az meg ponneccem (pont egy szem) panadol.

(Molyfing a viharban.)

Péter, annak ellenére, hogy 10-től volt a következő, "szomszéd, takarítsd el a kerítésed a telkünkről!!!" tárgyalás, reggel fél héttől fentvolt velem, várta az ügyeletet, őrizte Balázs álmát, na meg az enyémet is. Édes volt, bár láttam rajta, hogy nagyon feszült, a per miatt, de tényleg sokat számított, hogy ott volt velem, velünk. Végig, amíg vizsgáltak, akkor is - de persze csak azt tudták megállapítani, hogy tényleg migrén és áldjon meg engem az Isten. Kérdezte a doki, a relaxációt próbáltam-e már - mondtam neki, hogy migrénnél nem működik, máskor igen. Elalvásnál, műtétnél, fogorvosnál, mindenhol, csak épp a hülye migrénnél nem, amikor el kéne lazítani a fejemet-arcomat-nyakizmokat is, akkor csődöt mondok és az sem működik, hogy lepakolom a fájást egy tisztásra. Sőt, az agykontroll sem működik olyankor.

A pulzusom, a látásom, a tüdőm, a szívem rendben volt, a vérnyomásom 135 / valamennyi, azt nem jegyeztem meg, szóval semmi gáz nem volt velem. Azért megijedtem, hogy a trombózis elleni injekciót nem véletlen kapom, de ez annyira egyértelműen migrén volt - csak hát én azt vártam, kapok majd valami algopirint, vagy bármit, intravénásan, már azt sem bántam, hogy megint szúrnak, bőr alá, feszíteni fog és esetleg szarul leszek tőle. De nem, semmilyen kedélyjavítót nem kaphattam, szóval maradt a szenvedés.

Senkinek nem kívánom azt a napot - na jó, a szomszédnak, lásd fenti per, mégis kívánom!!! - a tegnapi napomat. Migrénnel ellátni egy 22 napos picit, aki csak sírással és nyekergéssel tud kommunikálni velünk, az talán rosszabb még, mint az állandó, hasfájás miatti visítás. De persze ezt is túléltem, mert túl kellett élnem. Este mondjuk azt hittem, hányok és / vagy elájulok, amikor a 27 fokban fürdettük Balázst, de Péter rendes volt, mondta, menjek nyugodtan ki, ő majd öltöztet és társai. Este ő is etette tápszerrel, én konkrétan kipurcantam, ő büfiztette és altatta el, úgyhogy én olyan 11-től aludhattam.

Ja, és még egy rossz dolog a migrénben: a trombózisos injekció. Amikor egyébként is haldoklik az ember, nem hiányzik még a szúrás, illetve a feszítés és a többi fájdalom is mellé. Plusz mivel bőr alá kapom, ezért tiszta sárga-lila-zöld-fekete foltos a karom, mintha összevertek volna. Kérdezte a dokinő, miért nem hasfalba adom, de mondtam, hogy én magamat képtelen lennék megszúrni! Csak nézett és elhúzta a száját, de ez akkor is így van! Az viszont jó volt benne, hogy már az utolsó előtti volt! Éljenéljenéljen!!!

Balázs annyira kidőlt, hogy igazán csak úgy hajnali kettő körül ébredt, de gyors fejszámolás után rájöttem, hogy az nekem nagyon nem lesz jó, ha most megetetem, úgyhogy nem vettem fel. Fél ötkor pedig kelteni kellett aztán. Egy picit még fájt a fejem, de sokkal jobb volt, mint egy nappal előtte. Aztán nyolckor kezdett ébredezni, és persze megint kifolyt a pisi a pelusból. Ez mondjuk most az én hibám volt, mert sok helyen olvastam, hogy ha éjjel csak pisi volt, nem pelenkázták át a gyereket. Lehet, később majd nekünk is bejön, de most még nem. Lemértem reggel, a pisis pelus 180 g volt. Az azért teljesítmény egy alig négykilós manótól!

De mindegy, mert végre nem érzem magam annyira kifacsarva.

Mivel nem férek bele a tavalyi télikabátomba, meg amúgy is kicsit megviselt a drága (szétjött benne a bélés, kiszakítottam az ujját, jön szét a zsebénél), szövetkabátban meg nem mehetek egy órát sétálni, két etetés között elszaladtuk a Sherpa outletbe (név és cím nálam elérhető), miután megkérdeztem, hogy nem csak női síkabát van-e és mennyiért. Volt hosszabb fazonú, szövethatású, szürke, bár nem ér térdig, de kellett valami, így megvettem. Péter meg végre vett téli cipőt. Bogyóka meg vígan szuszogott a hordozóban. Amúgy megőrültem attól, hogy Péter télen is max. bakancsot húzott, de inkább félcipőben járt akkor is. Nekem befagyott volna a seggem! Szóval van most egy akkora télikabátom, amibe beleférek. Mehetünk nagyokat sétálni! Szél- és vízálló, meleg, beleférek - majd szaladhatok benne Bogyóka után jövőre! Voltunk aztán sétálni is, nem sokat, de jót tett és csak ketten voltunk, Péter maradt otthon. Főpróba!

Este megkaptam az utolsó szurimat - végre és igen, én tényleg ennyire fosok tőle és utálom -, aztán fürdettünk és etetés volt. Az első nap a More Milkkel, lehet, sokat vártam tőle, de a mérleg szerint az esti evésnél Balázs közel 40 perc alatt 0 (azaz nulla!!!) ml tejet vett magához. Hogy én hogyan éreztem magam, azt elmondani nem tudom, de értettem, miért volt annyira hisztis, amikor erőltettem, hogy deeeee, kisBalázs, egyél szépen, anya szívesen adja. Naja, a nagy büdös semmit!!! Pedig kétszer még fejtem is, hajnalban is vártam a csodát, de semmi nem történt, sőt, még kevesebbet sikerült Balázsnak kipréselnie belőlem, mint eddig.

Szóval reggel is alig vártam, hogy halljam: Balázs nagy kortyokat nyel (a More Milk csomagolásán az van: az anyatej mennyiségének növelésére 24-48 órán belül, szóval én hiszékeny vagyok, illetve voltam), de csak a csalódás maradt. Esküszöm, fordítva vagyok bekötve!!! Vagy a hormonjaim rakoncátlankodnak és amiatt volt a fejfájás is, vagy nem tudom, de a péntekem is a félszegen mérlegre pillogás jelében telt. És amíg tegnap legalább 10 ml-t sikerült kifejni kétszer, addig ma ez konkrétan pár csepp volt. Tudom, hogy nem lesz azonnali eredmény és hogy a gyermekemért mindent, de visszafelé nem szeretnék haladni!!!

Péntek délben, vagy hát koradélután, voltunk sétálni egy nagyot a Kopaszi gáton. Péter lángost szeretett volna enni, nekem forralt borra csorgott a nyálam, de hát ugye nem lehet. Végül ott kötöttünk ki, ahol a 18. szülinapomat ünnepeltük májusban - pont akkor jött a tulaj, meg is ismert és mondta, már van tető a teraszon, nem ázunk meg legközelebb. NANÁ! Csak attól tartok, az valami babazsúr-szerűség lesz addigra már. És csak a gyerekes barátok, ismerősök fognak eljönni. Hihi.

Péter kérdezte séta közben, nem szeretném-e, hogy Balázs mindig ilyen kicsi maradjon, mert most olyan édes! (Mint a kiskutyák.) Mondtam neki, hogy ha Balázs így maradna, akkor olyan lenne, mintha nem kiskutyánk lenne, hanem egy csivavánk. Mindenki mondja, hogy élvezzem ki ezt az időszakot, de én már alig várom, hogy mosolyogjon, lehessen vele effektíve játszani, sőt, azt is, hogy szaladjon, tudjunk menni játszótérre, játszóházba, zenebölcsibe stb. Lehet, nem kéne türelmetlennek lennem, bár inkább az munkál bennem, hogy akkor fogom látni: nincs Balázzsal baj és jól "dolgoztunk".

Séta közben fotóztam sokat, gyönyörű a Duna part, mindenkinek receptre írnám fel a borongós napok után. Között.

Jajj, azt nem is írtam szerintem, hogy rájöttem, itt a kerületben adnak születési és életkezdési támogatást. (Ha igen, elnézést.) Össze kell szedni hozzá a papírokat, de majd Pétert elküldöm vele, adja be. Úgyis kell majd még venni egy csomó mindent Balázsnak, meg ha csinálhatjuk a szobáját is majd, akkor oda is fog kelleni egy pár dolog. Vagy elmegyünk belőle hétvégézni hárman. (Ketten. Péter már mondta, azért várja azt is, amikor már le lehet adni Balázst, meg azt is, amikor legalább én el tudok menni pihenni egyet. (Ezek szerint nagyon szarul nézek ki...))

Balázs egyébként egyre határozottabban ránéz az emberre, követi a játékokat a szemével, nézi az ablakot, a lámpát, mindent, ami kontrasztos, az éles fényt viszont továbbra sem szereti. Egyre többször próbálgatja a különböző arckifejezéseket is. A többperces grimaszolós nyújtózkodás és a gigantikus ásítás is megmaradt, szerintem ez már ilyen lesz mindig. (Az apjából kiindulva tuti!)

Péntek este: aludni kéne egyet, de fél órára már minek, meg Balázs sem alszik és ilyenkor szoktuk azt játszani, hogy azt hiszem, elaludt, de csak félig hunyja le a kis szemét és amikor én is elalszom, akkor kezd el nyűgösködni, hogy kiesett a cumija. Tökjó!

Péntek este jött egyébként a megvilágosodás. Hogy ne menjünk aludni nagyon későn, az este program - remélhetőleg - úgy alakul majd, hogy Péter fürdet, én zuhanyozom, aztán ő etet tápszerrel, én meg fejek. Így Balázs sem lesz extra hisztis, sem extra éhes, én sem merülök ki annyira, és nem rohan el az idő sem. Persze tegnap összesen vagy 25 ml-t sikerült kipréselni magamból. Valahol olvastam, hogy estére kevesebb a tej, de zsírosabb, így laktatóbb - de akkor is, ez nem túl sok...

Amik még közben jutottak eszembe: jók rám a régi cipőim, lötyögnek a lábamon, amiket várandósság alatt vettem és újra kényelmes a karórám is! (A gyűrűim még sajnos nem jók.)

Továbbra is egyetértek a barátnőm védőnőjével, aki szerint az első hat hét nem fehér embernek való.

Aláírom az otthoni védőnő véleményét is, aki azt mondta, haragszik a csilli-villi magazinokra, a hülye agyonsminkelt címlapfotókkal, mert az anyák mindenhogy kinéznek, csak így nem. És persze, a világ legnagyszerűbb dolga szülőnek, anyának lenni - csak nagyon melós. Ne értsetek félre, nem voltak kétségeim, csak soha, senki nem mesélt arról, milyen érzés nem tudni (eleget) szoptatni. Milyen érzés, amikor hasfájós, vagy éppen vigasztalhatatlanul üvölt, csak úgy. Az ember lánya próbál erre felkészülni, elképzeli, milyen is lesz, aztán teljesen más lesz.

Én tényleg úgy érzem, amennyire csak lehet, felkészültem szoptatásból, fejlődésből, játékokból, éjszakázásból, segítő, életet könnyítő eszközökből, árakból, mit-hol-miért, jártam kisgyerekes rokonokhoz, barátokhoz - de erre nem lehet felkészülni úgy igazán! Űgysem olyan, mint ahogy azt az ember elképzelte!

Aki ismer, tudja, hogy rólam a türelem mintaszobrát nem lehet megmintázni. Megszámolni sem tudom, ehhez képest hányszor mondom el egy nap, hogy "egyik kis láb, másik kis láb, anya gyorsan megnézi, mi van a pelusban" és a többi mantra, de végig gügyögő hangon és mosolyogva teszem. Azt hittem, kileszek ettől, de még nem mentem a saját agyamra, még így sem, hogy beakadt a tű látszólag.

Aki ismer, az tudja azt is, milyen vehemens vagyok és épp a héten írta egy nagyon kedves ismerős, hogy nem mert kommentelni a bloghoz, mert annyira sarkosan írtam le, mi a szitu. Nos, nem vagyunk egyformák, mindenkinek más jön be. Értek ez alatt igény szerinti etetést, szoptatós teát, mellszívót, egy ágyban alvást, füldugóval alvást, tápszerezést, mikrózást vagy tűzön melegítést, suttogást, sírni hagyást, széltől óvást, kosszal etetést és sorolhatnám így tovább. Tény: Balázs már a pocakban is önálló volt és ezt most is megtartotta. Tojik ő a fejünkre, 3 óránkénti keltésre, napirendre, lexikonra és szoptatási tanácsadóra. Meg anya fejére. És néha még a fürdővízbe is. Szóval: minden vélemény érdekel, szeretek olvasni és ki tudjam kinek melyik tanácsa jön be.

A szoptatás margójára pedig: minél több gyakorló anyával beszélek, annál inkább kezd kiderülni a számomra: azok vannak ELENYÉSZŐ kisebbségben, akik sebek, vér, könnyek, mellszívás, zokogás és önmarcangolás, kórházi mellszívó kölcsönzése és többszöri mellgyulladás nélkül mosolyogva, kisminkelve és karcsúbban, mint ahogy megfogantak, épp annyi tejet produkálnak, amennyire a babának szüksége van. És erről nem írnak a hülye könyvek, cikkek, tízezer forintért nem mondja el a szoptatási tanácsadó és senki nem áll ki, hogy nem normális,  ami a szoptatás körül zajlik, mert az igenis vérverítékes meló a legtöbb, ráadásul kezdő anyának.

Angyalka, Bogi, Irénke, Margit, Timi és Anya: emelem kalapom előttetek és minden elismerésem a tiétek, hogy csináljátok, csináltátok. Emmát a hét évével, a saját három, meg a változó számú kölcsön-gyerekével pedig aranyba kellene foglalni - de ez csak az én véleményem. (Én még várom a csodát a More Milkkel.)

Szombat este - Balázs 18 napos...

Az még hagyján, hogy sokáig nem akart elaludni, anyukám és a húgom szórakoztatták őt sokat és sokáig, de utána sem tűnt túl nyugisnak. Muszáj volt megint megetetni, aztán meg letenni, de sokat szórakoztam vele, míg elaludt. Hála istennek csak a kiságyban kellett simogatni a hátát, meg a zenélő körforgót bekapcsolni neki, de így is nehezen ment.

Aztán meg annyira aludt, hogy alig tudtam fürdetéshez is felkelteni, végül annyira virgonc lett, hogy belekakált a fürdővízbe. Vízcsere, és nesze neked korai fürdetés meg kajálás megint! Viszont olyan szinten kifáradt a kismanó, hogy negyed 12-től hajnali négyig aludt, aztán meg fél nyolctól ébredezett fél kilencig vasárnap reggel. Egészen baráti. Vagy hát felebaráti. (Már komp jár át Leningrádba.)

Viszont az etetés után elszabadult a pokol. Gondoltam, ha eszik és nem alszik el azonnal, akkor beteszem megint a pihenőszékbe, én zuhanyozom és hajat mosok. Hát, Balázs keresztülhúzta a számításainkat, ugyanis. Hasfájós. Lett. Ma. Délelőttre.

Sírva hívtam be másfél óra után Pétert, hogy jöjjön segíteni, mert én ezt nem bírom. Ráadásul Balázs feszengett, a térdét húzta fel, tekergett, nyekergett, élesen sírt. A lábait felhúzta és látszott rajta, hogy fáj valamije, hogy nincsen jól. A legrosszabb az volt, hogy nem tudtunk rajta segíteni. Masszíroztam a hasát, bicikliztem a lábacskáival és felhúztam a térdeit a pocakjához, de semmi hatása nem volt. Hőmérőztünk is, az sem segített, aztán addig feszengett szegénykém, amíg eljött a következő etetés ideje és akkor adtunk neki Infacolt, meg enni. Viszont nem adtam neki 20 tejet és 90 ml tápszert, csak 30 ml tejet és 60 tápszert és nem is csuklott végre utána. És nem is hányt. Mivel nagyon kimerült a fájdalomban, aludt déltől, mint a tej.

Én végre lezuhanyoztam - hajmosásról szó sem lehetett!!! -, aztán ebédeltünk, belapátoltam a kaját gyorsan, összerakta Péter a babakocsit és ELMENTÜNK SÉTÁLNI A VERŐFÉNYES NAPSÜTÉSBEN, 20 FOKBAN! VÉGREEEEEE!!! Csak fél óra volt, és bár kimerültem, jólesett nagyon. Igen, az utolsó másfél hét helyhez kötöttségével és azzal, hogy közel három hete műtöttek, egy félórás séta a férjemmel és a babakocsival is fárasztó volt. Ennyit arról, hogy szeretnék megint edzeni minél előbb. Tíz perc után fel fogom adni, vagy nem is tudom. Bár ennyire előre azért nem akarok gondolkozni. Meg addig úgyis sétálok még sokat, mert egyelőre ez az egyetlen, amit csinálhatok. És csinálnom is kell.

Ja, ma végre a lebüfi, lehányás és lepisilés után a fiunk le is kakált, tádáááá!!! Felavatódtam teljesen!

Amikor hazajöttünk, Babóca aludt még egy órát és persze ismét újrakezdődött az Infacol, kaja, feszengés témakör, pedig én is aludni szerettem volna egy órát. A vége az lett, mert láttam Balázson, hogy álmos megint, vagy még mindig, úgyhogy magam mellé fektettem az ágyunkra, párnát tettem a kis háta mögé és cicin altattam el.

Az vesse rám az első követ, aki szívesen nézné a babácskájukat hasfájással... Menetrendszerint hat órakor fel is kelt, kicsorgott megint a pisi a pelusból, de ez az én hibám, mert egyszer megnéztem, nincs-e tele a pelus és szerintem akkor csúszott félre egy kicsit.

Talán egy órát aluszkáltam így, Balázs mellett, de ha ő mocorgott, akkor én is felébredtem, mert túl messze nem mertem tőle menni, mivel másodszorra tudott csak így is elaludni.

Utána felkeltem, és megvilágosodtam. Lassan, de akkor is... Eszembe jutott, hogy a barátnőm mesélte nyáron, a kisebb lánya a szőlőtől annyira összecsinálta magát, hogy nem volt mese, le kellett őt zuhanyozni. És én anyukám riskóját anyukám isteni finom szőlőlekvárjával ettem! És a szőlőtől fáj akkor Balázs hasa! Spontán sírógörcsöt kaptam és a könnyeimen keresztül rá is kerestem, hogy konkrétan TILOS szőlőt enni szoptatás mellett! Sőt, azt is megtaláltam, hogy a legtöbb nő konkrétan alig 10 féle ételt tudott megenni, amikor szoptatott. Zöldséget, gyümölcsöt alig, a k betűsök és a hüvelyesek kilőve, gyümölcsök közül meg alma és banán játszott csak. Én. viszont. nem. eszem. meg. a. banánt. Nincs. az. a. Zisssstennnn. Úgyhogy mondtam Péternek, innentől kezdve csak azt eszem, amit eddig is megettem és kész. Teavaj, kenyér, felvágott, paprika (még paradicsomot sem ettem és olvastam, hogy volt, aki a lecsóval tett nagyon rosszat a kisgyerekének), diétás, fűszermentes pörkölt, szószos tészta, krumplileves és péksütemény. Még sajtot sem ettem, csak sajtos rudat egy keveset, amit a húgom sütött, szóval azt sem fogom erőltetni.

Az Infacol kúrát viszont most már végigcsináljuk, mese nincs. Amúgy meg a fejemet tudnám a falba verni, hogy miattam lett valami baja a kiscsávónak. Nagyon rossz érzés tehetetlennek lenni, nézni, ahogy szenved és nem tudni rajta segíteni. És aztán egy fél nap múlva rájönni, hogy ez mind miattam volt, na, az aztán betette a nagykaput. Önostorozásban is jó vagyok, meg bőgésben is, alig tudtam abbahagyni.

Nem tudom, így milyen lesz az esti alvás, altatás... Mostanáig elaludt a fürdés utáni etetésnél a lelkem, és éjjel is csak félálomban evett, rögtön alvás volt utána. Nem tudom, most mi lesz, egy kicsit tartok tőle.

Azt nem is írtam, hogy megvan az időpont a kötelező csípőszűrésre, valamint az azt megelőző ultrahangos vizsgálatra is, na meg az én hathetes kontrollomra is. Azt már én is nagyon várom!!!

Hétfő este

Balázs egészen jól kifáradt megint a fürdésnél, 11 után egy kicsivel már én is ágyban voltam! Aludt hajnali kettőig, aztán meg hatkor ébredezett, fél hétkor kelt. Állítólag nagyon nehezen aludt éjszaka, sokat mocorgott és én fel sem ébredtem rá. Meg aztán reggel fél nyolckor is visszabújtam egy kicsit átmelegedni és kilenckor ébresztett Péter. Vicces volt. Gyorsan zuhanyoztam, hajat mostam (végrevégrevégreee!) és tízkor kelteni kellett szemünk fényét, hogy most már aztán eleget aludt. Nem is akart evés után aludni, a pihenőszékben viszont elvolt. Egyre többet nézelődik napközben, csak az a fránya hasfájás ne lenne! Rossz szenvedni látni és a tudat, hogy nem segíthetek, még rosszabb.

Sajnos esett az eső, így sétálni nem voltunk és körülbelül eseménytelenül telt a nap, az esti fürdetésig, amikor is a ruhámat is lepisilte a kis tökös. Cseréltünk, hogy akkor én fogom a gyereket, Péter mosdatja, erre úgy kezdte, hogy lepisilte a kádat meg engem. A vízbe nem ment, nem is cseréltük ki neki.

Én portalanítottam délután, mivel jól éreztem magam, meg meg szerettem volna csinálni, meg ugye az a jó, amit ÉN csinálok, meg Péter mást pakolt, meg ő porszívózott meg ilyenek, szóval nem volt pofám ülni és nézni. Aztán este már olyan fáradt voltam, hogy nem tudtam felkelni Balázst sem elaltatni, üvöltött pedig, hogy kiesett a cumija, de én félálomban nem tudtam hozzá felkelni. Péter jött be, hogy visszategye a szájába. Aztán hajnali háromkor, amikor kelni kellett volna Balázshoz, állt bosszút a portörlés: annyira fájt a sebem, hogy alig tudtam felkelni. Szóval semmi házimunka, nem akarok rosszat magamnak!

Szóval Balázs úgy fél 12-től aludt háromig, aztán mocorgott, ébredezett és negyed négytől négyig fentvoltunk, utána pedig háromnegyed héttől ébredezett és hétkor vettem fel. Kaja után megint nem aludt, úgyhogy megint úgy reggeliztem meg zuhanyoztam, hogy Balázs a pihenőszékben volt és onnét lesett. Ott nem nyűgösködött, hogy fáj a pocija, el is szenderedett, de amikor a kiságyba ért a popsija, megint visítás volt. Úgyhogy tízkor megint elkezdtük a programot, Péter pelenkázott - tádááááá!!! -, én meg egy kicsit fellélegezhettem végre. Mivel délelőtt nem aludt Balázs, ezért pont akkora aludt be, amikorra ideért a dokinő. A büfiztetésből úgymaradtunk, úgyhogy végig kézben volt a lurkó.

Minden rendben van vele, bőven elég, ha 90-100-akat eszik, lazult a csípője is, de a talpát is kell most simogatni, mert egy kicsit befelé áll. Kaptunk tápszer receptet, jók a reflexei Balázsnak még mindig, válaszokat kaptam a kérdésemre és megnyugtatott a dokinő, hogy csak pár hét, amíg 30-40 perceket szoptatok, utána Balázs is ügyesebb lesz, meg remélhetőleg több tejem is lesz. Én is nagyon remélem, mert így nagyon sok idő elmegy az etetéssel!!!

Legközelebb két hét múlva jön és megtudtuk azt is, hogy a Vigantolból akár két cseppet is adhatunk a gyereknek, a legújabb kutatások alapján várhatóan fel fogják emelni a napi adagot. Tyűha! Fejlődünk!

Naponta kéteszer tíz percet hason kell tartani Balázst, ami nagyon nem egyszerű, mert nagyon szenved a kis hurka-gyurka, nyomja a kis pocóját a kaja. Kaja előtt nem tudom hasra tenni, mert ordít már, hogy éhes, kaja után meg nyomja őt. Majd ha holnap nem alszik megint két etetés között, majd akkor fogom megint megpróbálni, hogy ne legyen teljesen tele a gyomra.

A dokinőt megkérdeztem, mitől néz ki úgy Balázs, mintha kiütéses vagy pattanásos lenne. Azt mondta, ez a nulladik kamaszkora, az én hormonjaim - tejen keresztül - dolgoznak benne (is). Tény és való, a hormonális változások meglátszottak mindig is az arcbőrömön és ez most is így van. A hajam még nem hullik, de elkészültem már arra is!

Kaptam ma egy videót, amiben benne van, hogyan lehet a babát büfiztetni - nos, kipróbáltam, hogy a combomon ültetem, de semmi nem jött ki a gyerekből. Ellenben amikor hasratettem és erőlködött, akkor volt büfi is rendesen végre. Még mindig rossz szenvedni látni, de kezdek hozzászokni. Az infacolt adhatjuk folyamatosan, nem szívódik fel, a dokinő is mondta, hogy ha segít, akkor nyugodtan, aztán meg kell várni, amíg kinövi, olyan 3 hónapos kor körül.

Voltunk ma is sétálni, 40 percet, én is jól elfáradtam bele, de ez van. Kezdem megszokni, hogy alapfáradtsággal, karikákkal és néminemű mintha-fejfájással tengetem a napjaimat és úgy zuhanyozom, hogy a kisfiam közben a fürdőszobában van. (Zárójelben merem csak megjegyezni, hogy hajnalban pisilni is kimegyek úgy, hogy Balázs éppen szopizik, nópara, letenni nem akartam, hogy Pétert ne keltse fel, én viszont nem bírtam tovább, ráadásul nyomta a hasamat, ahogy mellre tettem, szóval MUSZÁJ volt. Meglepődik az ember, mikre nem képes, ha gyereke lesz.)

És egy kis utóirat: rájöttem, ha lesz még egy fiunk, akkor Patrik lesz a neve. Ahhoz nem lehet hozzárakni a -ka kicsinyítő képzőt. Ugye KisBalázs is azért KisBalázs, mert Balázskázni nem akartuk (volna), de Pétert is elcsíptem már egyszer, éppen ma, pelenkázás közben, hogy azt mondja: Balázska, maradj nyugton. Szóltam is neki, csak mosolygott egy kicsit.

Kedd

Este kicsit később fürdettünk, olyan negyed 11 felé. Nem volt jó ötlet, mert így fél 12-kor fejeztem be az etetést,  Balázs is nagyon fáradt volt, meg én is, Péterről nem is beszélve. Hajnali negyed háromkor ébredt a baba, mert összepisilte magát, de mire ráadtam az új cuccot, megint csak kipisilt belőle. (Grrrhhh...)

És hogy mire jöttem rá ma éjjel? Nagyon jó tanács az, hogy éjjel ne szórakoztassuk a gyereket, ne beszéljünk hozzá sokat, ne mosolyogjunk rá - na, én konkrétan két óra alvás után ezekből egyikre sem lennék képes! Talán még a Bóbitát sem tudnám neki elmondani, annyira készen vagyok, amikor fel kell kelni hozzá, súlyosabb esetekben a saját nevemet sem, és nem véletlenül mondom neki is, hogy kisfiam, meg hogy aranyom. Szóval az én hétalvó személyiségem eleve alkalmatlan arra, hogy éjjel szórakoztassam kisBalázst. Remélem, ebből a későbbiekben is profitálni fogok!

Balázs negyed kettőkor ébredt, mert kipisilt a pelenkából és mire átöltöztettem, átpelenkáztam, addigra az új ruhát is összepisilte, úgyhogy adhattam rá megint másikat. Nem viccesek ezek a megmozdulások! Aztán fél hétkor kelt legközelebb, az már elég közel volt a hét órához, meg is etettem annak rendje és módja szerint, de eléggé éber lett utána. Szerencsére anyukám akkor már itt volt és tudott vele foglalkozni, hogy én reggelizhessek, meg zuhanyozhassak. Igazából inkább ilyenkor legyen ébren meg éber, mint éjjel! Nagy nehezen elaludt utána, majd egy óra múlva megint ébredt. Fél tízkor. Megint vizes volt a kisruhája is. Botorság vagy sem, ilyenkor, ha nem áztatja el nyakig magát, akkor csak megszárítom és ráadom megint a rugiját. Ja, és új mutatvány: képes úgy kipisilni a pelusból, hogy csak a rugija lesz vizes, a body-ja nem.

Balázs műhely-gyerek lesz, a vésőre is aludt, kinti betonozásra, mindenre. Abszolút nem zavartatta magát. Ha elég álmos vagy már azonnal alszik is, akkor le tudom őt tenni hasra, a dokinő is javasolta, mármint a sajátunk, a kórházi nem javasolta. Hason nagyokat szokott aludni, illetve ha sikerül annyira bebugyolálni a kis takarójába, hogy a keze és a lába is szorosan van, akkor is nagyon-nagyokat tud aludni. Anyukám segítségével megkapta a Vigantolt is, rájöttem, hogy fordítva is bedugom a kiskanalat a szájába, hogy tényleg megkapja az olajat teljesen, mind az egy cseppet. Tegnap amúgy kétszer aludtam én is majdnem egy-egy órát, jólesett, mert reggel már nagyon kivoltam, nagyon későn volt a keddi fürdetés, meg ez a vizes ruha volt az, amitől kikészültem, mert így ugye negyed órával több az éjszakai mutatvány.

Amúgy nagyon rossz, amikor azt érzem, hogy etetés után azért nem alszik, mert vizes a ruhája, mivel őket ilyen pici korban nem lehet evés után macerálni: kihányják-kikakálják, amit megettek, úgyhogy oldalról kell öltöztetni, meg pelenkázni, illetve peluscsere közben a büfit-hányást is törölgetni kell. Úgy sajnálom őt olyankor és a fejemet tudnám a falba verni, hogy miért adtam rá bénán a pelust. Ami nem is feltétlen igaz, mert ugye a nedvszívóképesség véges, szóval nem biztos, hogy az én hibám, de olyan rossz őt látni nyitott szemmel és büfivel a szája szélén / arcán. Mint valami narkós vagy komoly alkoholista. Mintha elrontanék valamit.

Fél kettőkor megint kelteni kellett, tovább nem mertem aludni hagyni, hogy ne éjjel kukorékoljon nekünk. Este a fél hatos evés után háromnegyed kilencig (!!!) ébren volt, igaz, hogy hol cumival, hol anélkül, de elnézelődött a kiságyban. Még úgy játszani nagyon nem lehet vele, sokat olvasok neki mesét, most még szoptatás közben, hogy ne aludjon el, aztán majd ha kicsit nagyobb lesz, leállunk az evés közbeni mesével, hogy ne szokjon hozzá ahhoz: enni csak úgy lehet, ha van közben műsor. Csak ugye kénytelen vagyok akkor, vagy akkor is beszélni hozzá, mert soha nem tudom, mi lesz az etetés vége: azonnal elalszik, vagy esetleg nézelődik még, vagy nyűgös lesz, vagy összepisili magát, esetleg vívunk a büfivel.

Háromnegyed tízkor keltettük fürdeni, nagyon élvezte és most, hogy nem törölgettük sokat, nem is visított sokat - vagy nem volt még úgy igazán éhes, vagy pedig tényleg a vizes törölköző a baja.

Megetettük őt este, szépen evett, 40 ml tejet és aztán kapott egy 60-as tápszert, de nem volt neki elég, kért még 30-at. Hihetetlen étvágya van, most olyan 50-100 ml-ekkel eszik meg többet, mint amennyit a tápszeres doboz előirányoz. Túl nem eszi magát, mert ha elég neki, kitolja a kis nyelvével az üveget. Fejlődik szépen, nem egyenletesen persze, de nincs is olyan gyerek szerintem. Meg ugye azért van a "nagykönyv", hogy aztán a gyerekek ne úgy működjenek, mint ahogy ott leírják. Erre már rájöttem magamtól is, hiába vagyunk otthon még csak két hete.

Az etetés után viszont nagyon morcos volt, sokat nyűgösködött, hiába tettük le a kiságyba - viszont Péter látta, hogy nem bírom tovább, kókad le a fejem, úgyhogy átvette ő a felugrálós szerepet. Megint nekem jutott eszembe, nem vizes-e a ruhája - és deeeee, persze, hogy az volt! Mondtam, megint lehet oldalról öltöztetni, meg pelenkázni, még jó, hogy most fürdött. Nagyon nagy folt volt rajta, az egész háta olyan lett!!! Hogy hogyan tudják ezt kivitelezni, nem tudom. Háromféle pelenkát próbáltunk már, mindegyikkel tudja ezt prezentálni, de megnyugtattak, hogy ez teljesen normális, és addig örüljek, amíg nem a kaka folyik a hátán. Szóval Péter ugrált fel a babához este, aztán nagy nyűgösködések közepette aludt el, és húzta a lóbőrt negyed ötig.

Szerda reggel háromnegyed nyolckor megpróbáltam felébreszteni, de totál kába volt a baba. Átpelenkáztam, beszéltem hozzá, próbáltam megetetni, de totál közömbös volt és hamar vissza is aludt. Addig legalább megreggeliztem, meg Pétert ébresztettem.

Balázs magától csak háromnegyed tízkor ébredt fel, viszont etetés után nagyon kinyíltak a szemei, megint magyarázott még egy keveset a kiságyban. Múltkor is, amikor egész nap esett az eső, akkor is ilyen aluszékony volt. Már nem emlékszem, melyik nap volt - ja, amikor jött a hideg és nem is az eső, hanem a hó esett reggel -, és nem tudom, hogy csak véletlen egybeesés, vagy pedig tényleg van összefüggés. Két alkalom még nem szokás, de majd megfigyelem.

Tegnap beszéltem Zsuzsival is végre, nagyon kellett már a lelkemnek, hogy valaki megnyugtasson és ő mindig megnyugtat. Mondta, nem vagyok tehén, nem lehet folyamatosan tejem, nem lehet mindig ugyanannyi, és hogy hoz nekem tuti jó kapszulát (Motherlove More Milk), amitől tutira lesz tejem. Kíváncsian várom! Lehet, el sem kezdem az újabb ötnapos homeopátiás cuccot, hogy be tudjam szedni ezt vasárnap. Állítólag négy nap alatt csodát tesz. Ajánlom is neki!

Meg mondta, mindenki aggódik amiatt, hogy sokat eszik, keveset eszik, sokat nő, keveset nő, ha alszik, miért alszik, ha nem alszik, miért nem alszik. Mondtam, ezek tipikus elsőgyerekes félelmek, de megnyugtatott, hogy a második gyereknél is elő fognak jönni, csak várjam ki. Csak akkor már nem fogok ezekre emlékezni. (Háh, ott a blog, én fogok!!!)

Fotózunk is sokat-sokat, meg jó lett volna elmenni ma már sétálni is, mivel Péter otthon van - de az eső miatt ez a tervünk kútba esett.

Holnap lesz meg a bútorcsere, már azért tartok tőle egy kicsit. Sokan ajánlották, hogy aludjunk egy szobában a babával, de tartok tőle, milyen lesz, fog-e zavarni minket és így tovább. Végülis visszacsinálni még mindig lehet, csak akkor Péter kap agybajt...

Szerda este

Balázs ma rengeteget aludt, így csak öt etetés fog kijönni, de mivel 110 ml-eket eszik meg egyszerre, a napi adagja így is meglesz - gondoltam én olyan fél 8 magasságában. Aztán addig nyűgösködött, amíg kapott még 10-10 percre cicit - én szerettem volna, ha fürdés előtt ő is alszik még egyet, meg én is -, meg apukájától egy adag tápszert. Aztán utána is alig akart elaludni, feszengett, kiabált, Péter fogta ölben, berakta a kiságyba, felébredt - én meg próbáltam volna aludni. Egy órát talán még így is sikerült, de mondta Péter, megint sokat bukott, erőlködött nagyokat, termelt utána a pelusba és nem tudja, nincs-e valami baja, nem hasfájós-e és így tovább. Mondtam neki, hogy még most tanul emészteni is, meg büfizni, kajálni, legyen türelmes egy kicsit, nem tudhat mindent azonnal a baba is. :)

Plusz megmutattam neki a nagykönyvet, hogy mikor hogy sír a baba és keserves, lila fejjel vonaglós üvöltést, ami ugye a fájdalomra jellemző, még nem láttunk tőle. Inkább nyafi van, meg ha éhes, akkor sír, de akkor periodikusan. Na meg ha hidegíti valami (pisis ruha, fürdőlepedő fürdés után), vagy éppen pelenkázom át, az nem szimpi neki és akkor sírás van. Kezdek hozzászokni, hogy ő így kommunikál, de szerintem a pasikat tényleg jobban zavarja a gyereksírás. Meg néha azért nekem is muszáj pisilnem, vagy ha azt nem, kezet mosni, mielőtt hozzányúlok, és nem vehetem fel őt mindig. Bár már kezet mosni is tudok félkézzel - olyan, mintha nőtt volna egy harmadik kezem, háhá -, szóval fejlődöm én is!

Most néztem utána, hogy az a lényeg, az első hat hétben megtanulja, mikor van nappal és mikor éjszaka. Nálunk egyelőre az a baj, hogy későn van az esti fürdetés szerintem, de majd ezen is megpróbálok változtatni, vagy hát kivárom a hat hetet, aztán majdcsak lesz benne valami rendszer végre. Vagy nem, ahogy olvastam neten a többi anyukát. Meg elvileg és állítólag ez is be fog állni...

Egyébként nagyon kis tündéri a gyerekünk, sokat nézelődik továbbra is, egyre kíváncsibb, érdekli a kontrasztos kiskönyve is, sokat és hosszan nézegeti és még mindig utál hason lenni. Pedig úgy is kell lennie.

Lassan letelik a három hét is, körmöt is kell(ene) vágni neki, meg azért örülnék, ha nem csak álmában mosolyogna.

Végül háromnegyed tízkor felkeltettem fürdeni, tovább már mi sem tudtunk várni. Amúgy is legalább fél óra a fürdetés, de inkább több, aztán még legalább egy óra körül az etetés, meg az, hogy elalszik Bogyóka. Utána mehetek én is fogat mosni és ilyenek, bár már kezdek rájönni, hogy ezeket meg kéne csinálni előtte, meg talán a lencséimet is kiszedni, és úgy menni fürdetni, bár a szemüvegre fröcskölés nem egy életbiztosítás. (Még nem fröcsköl, csak eldobja magát, amint a meleg vízbe ér a popsija, gondolom, élvezi.)

Csütörtökön negyed ötkor kelt hajnalban, aztán meg próbáltam kelteni háromnegyed nyolckor, de nem lehetett. Negyed tízkor megint ébresztettem, ilyenkor muszáj is, mert annyira behisztizik cicin, hogy nem tud enni sem. Evés közben alszik, kiságyban viszont éber, nézelődik, alig akar elaludni. Az egész napja ilyen volt: nagyon aluszékony volt, viszont ha felkelt, akkor a világért nem volt hajlandó elaludni. Csak estefelé, amikor már én is aludni szerettem volna, akkor lett igazán éber, alig tudtam őt letenni. Fél 11-kor volt fürdés - ha Péter dolgozik, ezt korábbanra kell tenni!!! -, aztán éjféltől aludt is hajnali négyig. Hajnali négykor szokás szerint pelenkázás közben megint összepisilte magát, lehetett átöltöztetni. Még napközben hagyján, de ezek az éjjeli pluszműszakok nem tesznek jót nekem! Aztán fél nyolctól ébredezett és negyed kilenckor ébredt fel úgy igazán.

Megint éber volt péntek reggel, sokat is aludt, amit én személy szerint nem is bántam! Péter megetette a tápszerrel, hogy én tudjak enni meg zuhanyozni. Utána Péter elment a komódért a nappaliba, hogy át tudjuk költöztetni a kiságyat a hálóba - azért tartottam eléggé tőle, milyen lesz a babával aludni és hogy Péter fog-e tudni így is pihenni. Ja, meg kaptam magasderekú, de nem gumis wellness nadrágot otthonra, mert ez nem nyomja a sebemet és a hasamat sem. Ajánlom egyébként mindenkinek, császár után, de szülés után is természetesen. (Én a Decathlonban vettem egyszer régen, az kiszolgálta velem a várandósságot, most másfajtát lehet már kapni, de ez is nagyon kényelmesnek tűnik és 3.600,- Ft volt. Otthonra babázni tökéletes.)

Babóca egyébként úgy aludt, hogy Péter mellette szerelte össze a fiókokat és még kalapálnia is kellett hozzá. Jó alvókája van a picinek, már ha akar aludni! Délután ki is cseréltük a cuccokat, persze nem én cipekedtem, volt segítségünk.

Amikre rájöttünk újabban: már be tudja dugni a kis ujját a szájába és úgy alszik el. Nem tudom, hogy ez baj-e, elvegyem-e tőle, vagy mi legyen. A cumira sokszor fintorog, máskor viszont megnyugszik tőle. Ha megnyugodott, kiköpi - aztán van, hogy kilöki a kis kezével és hisztizik tovább, még jobban belelovallja magát. (A szüleim szerint én voltam ilyen hisztimasina: addig ügyeskedtem, amíg a cumit ki tudtam kotorni a számból, hogy utána bőghessek egy kiadósat. Anya szerint csak visszakapom.) Egyre többször forgatja a fejét, ha hason van, oda-vissza, bár ezt még nem kéne tudnia. Nem is erőltetem, de azért pár percet hagyom hason. Nagyon szenved, erőlködik olyankor, emeli a fejét, olyan, mint valami öreg teknős, lassan és remegősen megy, mert ugye nincsenek még rendesen nyak- meg hátizmai. Nem tudom, hogy hagyjam-e, engedjem-e ezt is neki, vagy akkor ne tegyem hasra. Megkérdezem majd a dokinőt is. Plusz dolog, hogy amikor a nedves törlőkendő nem segít, akkor a dokinő javaslatára langyosvizes vattával törlöm át a popsiját, az mindent leszed. Mondta a dokinő, amikor itt járt, hogy ne vegyünk annyi törlőkendőt, mert a világ törlőkendője nem elég a csecsemőkre és ne adjunk ki rá annyi pénzt: langyos csapvíz és vatta, mindent leszed, tuti megoldás. És tényleg!

Közben küzdünk a szoptatással is, arra is rá akarok kérdezni, nem rossz-e neki, hogy 20-40 ml-ekért 30-40 perceket melózik. Felzaklatni és éheztetni sem szeretném, bár fejlődik, úgy tűnik, egyenletesen. Kikerekedett a kis pofija, egy pici tokát is eresztett, kerek kezd lenni a pocókája is. A köldöke pedig szerintem már begyógyult. Még azt akarnám valahogy elérni, hogy az esti evés után tudjuk fürdetni, de még mindig sokat bukik vissza, ha evés után macerálni kell. De lehet, megpróbálkozom azzal is. Meg ugye jó lenne az evés utáni pelenkázás, mert tényleg sokszor evés közben jön meg a kedve mást is csinálni.

Péntek este sikeresen belepisilt a fürdővízbe, miután félig már megmosdattam. (Péter fogja a babát, én csutakolom, már amennyire lehet és engedi. Gondolom, ha nagyobb lesz, akkor jobban fogja ezt is tűrni, meg esetleg "segít" is majd nekünk, úgymint "Add oda szépen a kis kezedet apának / anyának!" Legalábbis minden szülő próbálkozik ezzel emlékeim szerint.) Szóval ki kellett cserélni a vizet, azzal is elment egy csomó idő. Néztük, hogy nem lehet kiszedni a fürdőlepedőjére, mert az vizes lesz, és aztán azért fog kiabálni, mert hidegíti őt, amikor másodszor kiszedjük. Kirohantam a saját törölközőmért és csodát láttunk: az "anyaszagú" törölközőben teljesen nyugodt volt Balázsunk! Péter javasolta, legközelebb törölközzek a baba holmijába és megúszunk egy adag nyekergést.

Az esti tiszta súlya 3.730 gramm volt, persze ugrál össze-vissza, mert előtte meg 3.570 gramm. Függ attól is, éppen mennyire volt messze az előző etetés, mennyit pisilt-kakált.

A velünk egy szobában alvással nem volt gond, Péter simán aludt a babától, még úgy is, hogy hajnali három után elég rendesen hisztizett megint a cicin, kiabált rá és három-négy korty után megint jött az üvöltés. Nem túl felnőttes dolog, de be kell vallanom: amikor hajnalban félig már tisztába tettem Balázst - most már odafigyelek a kis fütyijére is, fogom, irányítom lefelé, bele a pelusba -, és oldalba pisilte magát még így is, hangosan elkezdtem bőgni, hogy én feladom, nekem ez nem megy. Péter édes volt, szó nélkül felkelt, jött segíteni öltöztetni. Persze ilyenkor csupa pisi a pelenkázó is, a kanapén lehet csak öltöztetni szárazba Balázst, szóval nem egy túl mókás dolog, főleg nem az ember legszebb álmának közepén.

Szombat reggel olyan háromnegyed héttől mocorgott sokat, végül negyed kilenckor ébredt. Kaja után, hiába pislogott laposakat, nem akart elaludni, úgyhogy amikor elmentem reggelizni, hagytam a kiságyban nézelődni, aztán - hülyeség vagy se nem, mert sokat, vagy négyszer-ötször is hányt, viszonylag nagyobb adagokat is - beleraktam a pihenőszékbe és úgy mentünk zuhanyozni, hogy ő nézelődött a székben, én meg tudtam magammal foglalkozni egy kicsit. Muszáj a szoptatás miatt is minden nap fürdenem, megy úgy egyébként is. Jólesik, jobban érzem magam utána, emberinek, nem pedig dadagépnek. (Még ha élvezem is, meg baromi büszke vagyok, amikor belenéz a szemembe a kis drága!)

És a közel egy hétnek az egyenlege: Babóca most többet alszik, mint hét elején, ritkábban kel fel, de lehet, visszatérek megint arra, hogy ébresztem olyan három és fél óránként. A tápszeres babák 3-4 óránként esznek, az anyatejesek 2-3 óránként. Ha ezt elátlagolom, bár ugye sokkal több tápszert kap, mint amennyi tejet, akkor is fel kéne ébrednie 3 óránként. Most már alszik egy ideje, az előző etetés negyed kilenckor volt, most mindjárt negyed egy. Muszáj vagyok kelteni, mert különben este lesz megint hiszti, de lehet, ma fordítok a sorrenden és evés után fürdünk, ahogy kijön a lépés, bár nagyon félek attól: sokat fog hányni a kis lelkem...

Nem tudom, hogy a mellszívás, a hormonok, a homeopátia, vagy mi segített, de hajnalban Balázs képes volt kétszer tíz perc alatt 50 ml-t enni. Aztán kapott még egy 60-as tápszert és a végén cuppogott még, hogy nem elég. Többet viszont nem merek neki adni, mert azt monda a védőnő, nehogy emiatt legyen hasfájós. Egy darabig babusgattam, kérdeztem Pétert is, mit csináljak, de a végén csak nem kapott enni, csak egy cumit.

Hétfő este próbáltam időre etetni, persze ellenállt, pedig a fürdés miatt jó lett volna, ha eszik rendesen és utána alszik, hogy elő tudjunk készülni. Egy cseppet fáradt és agresszív voltam már a nap végére, olyan kilenc óra magasságában, de persze Balázst a lelkiállapotom és a fáradtságom (napi öt-hat órát alszom csak) hidegen hagyta. Egy csomót bukott szegénykém, egyszer még a fülébe is jutott - mondtam is neki aztán, hogy anya akkor a másik füledet fogja puszilgatni, mert azt nem hánytad össze.

Aludni egyáltalán nem sikerült neki fürdés előtt, csak ez a folyamatos hányás volt. A fürdést megint nagyon élvezte, egy picit bele is pisilt a vízbe, de résen voltunk, törölgettem rendesen. Fürdés előtt meg elkezdett játszani az árnyékokkal. Tudom, hogy minden szülő elfogult, de ő már most nyúlt az árnyak után, nagyra nyitotta a kis szemeit és lesett nagyokat, aztán meg fókuszált és kapkodott utánuk. Hihetetlen volt!

Azt hittem, fog enni a fürdés után, de nem kellett neki a kaja, viszont csinosan megágyazott a mellemen és el is aludt rajta. Ez volt olyan 11 óra magasságában. Én is elaludtam, Péter galádul le is fotózott minket, aztán fél 12-kor kerültem ágyba, éjfélkor meg ébresztett a baba. Aztán aludt fél egytől fél ötig és kelteni kellett reggel háromnegyed nyolckor. Viszont jó lenne, ha arra állna be, hogy reggel hétkor kel, illetve keltem, mert Péter is akkor szokott és legalább nem zavarnánk egymást. Plusz ha bárhova kell menni, nem borul a napirend.

Aztán reggel nyolctól viszont annyira éber volt, hogy letenni sem lehetett. Ebben csak az volt a ciki, hogy én mentem volna zuhanyozni, de közben jöttek megnézni a kazánt, tehát el sem tudtam menni. Kiderült aztán, mi volt az éberség oka: kifolyt a pisi a pelusból. Mivel megetettem, ezért nem mertem nagyon a pocakját nyomorgatni: oldalról öltöztettem át. (Hogy mi mindent ki nem találok!!!) Nem is hányt hála istennek, bár a tegnap este után féltem, hogy az lesz.

Ma megvolt az első vigantolos bűvészkedésem. Ez a D-vitaminos csepp, ami szintén zsírban oldódik. Napi egy cseppet kell adni a babának kéthetes korától. Vagy tápszerbe, vagy anyatejbe kell keverni (ha-ha-ha, cseppentettek már tejbe étolajat? Nyilván ottmarad a tetején és nem keveredik el, mindehhez adjátok hozzá a gyereketető MŰANYAG kanalat, amin szintén rajta marad.) Szóval volt egy kis lefejt tejem, összesen 10 ml. Gondoltam, egy életem, egy halálom, sima cumisüvegből - mert abban tudtam eltenni a hűtőbe - adom oda neki. Úgyhogy baba az ölemben, egyik kézzel fogtam a kanalat, a másikkal csepegtettem bele egy kis tejet. Aztán próbáltam cseppenteni, de egy sehogy sem ment, kettő lett belőle. Próbáltam beadni a babának, aminek az lett a vége, hogy meglökte a kezemet és szemenzuttyintotta magát vigantolos anyatejjel. Igazából úgy gondolkoztam, steril a cucc, baja nem lehet tőle, ráadásul okos a gyerekem: becsukta a szemét, bele nem ment, de folyt az olajos tej végig az arcán lefelé. (A tisztaságmániám szerintem eddig tartott.) Aztán meg úgy csináltam, hogy félkézzel lefogtam a hadonászó kis kezeket, a kanál nyelét a számban fogtam (és én soha nem dohányoztam!), a másik kezemmel meg öntöttem bele tejet először, aztán meg az olajat. Mintha megint két csepp ment volna bele, de nem érdekelt, ezt végre beadtam a manókának. (Van barátnőm, aki csak simán a baba szájába cseppent, kétnaponta, mert hogy egy cseppet csak magában nem lehet cseppenteni, ha elindul, akkor rögtön kettő jön belőle és készen is van. A gyerekorvos is azt mondta, igazából a föld lakosságának nagy része vigantol nélkül is felnő, szóval a kétnaponta két csepp is teljesen rendben van.) Én azért próbálkozom, de tökjó, hogy folyamatosan valami új programot kell kitalálni az újdonsült anyáknak. Ja, a Konakiont is megkapta tegnap este, Péter próbálta először beadni, aztán végül csak én lettem a rossz rendőr, én dugtam az adagolót a kis szájába. Fintorgott először, de nem tudtam mit tenni vele, muszáj volt egy picit úgy tartanom, hogy megigya. Illetve lenyelje. Neki ugye még minden ivás.

Sikerült ma elutalni az őssejtes részletet, ötödike lenne a határidő, de a szünnapok miatt inkább már most elküldtem, oszt áldja Jézus. Kitöltöttem a papírokat is a családi pótlékhoz, meg az anyasági támogatáshoz, már csak azt kell megnéznem, hova kell őket postáznom. Ja, meg Péternek oda kell adni a cuccokat fénymásolni, és akkor hétfőn az is elmehet. Meg az OEP-es hiánypótlás is, mert nekik is kell az anyakönyvi kivonat, meg még egyszer a kérelem kitöltve. (Hogy miért nem elég csak nyilatkozni, mikor született a baba...!)

Ma amúgy elcsúszott megint egy etetés, kettő ért egymásba, aztán azt csináltam, amikor nagyon hiszti volt a cicin és mégsem kellett neki, hogy fogtam, bedugtam a cumit a szájába és aludtunk egy órát. Ő is meg én is, igaz, én három részletben, de már nagyon rámfért. Ma csak egyszer mellszívóztam, a semminél ez is több mondjuk, és lassan lehet fürdetni is.

Remélem, megint nyugodalmas éjszakánk lesz, aztán megpróbálkozom a reggel hétkor ébresztéssel. Valami más rendszer kell, nem jó, hogy délelőtt megyek zuhanyozni, de egyelőre várok arra, hogy minden kialakuljon.

Ami pedig még csodálatra méltó: hogyan hasonlíthat egy éppen csak megszületett csöppség ennyire az apukájára??? Ahogy fél szemmel néz, ahogy csak résnyire nyitja ki a kis szemét, ahogy nyújtózkodik akár perceken keresztül, hosszan, grimaszolva, mint az apukája minden reggel... Tényleg el sem tudom képzelni, hogy ezek a dolgok hogyan öröklődhetnek. Ez még nem lehet tanult minta! Ma egyébként megint újra produkálta, többször is, hogy a hasamra fektettem, ő is hason volt, nyomta ki magát megint, meg egy párszor oda-vissza megfordította a fejét. Anyukám is csak nézett, hogy ejha! Plusz kever a kis lábával is - szerintem hamar rá fog jönni, hogy így lehet kúszni. Addig van jó világ nekünk szerintem!