- jobb kézzel gépel
- ballal mellet fej
- lábbal gyereket szórakoztat - hol ringatással, hol árnyjátékkal
- közben Kalákát és Halász Juditot énekel neki.
Szóval úgy éreztem, igazi, tényleg igazi anya vagyok, én, annyira szét sem szakadtam és akkor jöhet a poénkodás, a félvállról vevés és nem fogom katonás pontossággal leírni, mikor mi volt.
Ez az állapot addig tartott, amíg a hétórás etetésnél a melleim nem gondolták úgy, illetve a tejem nem gondolta úgy, hogy akkor ő nem is jelenik meg ezen az egész hacacárén.
És jöttek a gondolatok: MIÉRT vagyok én fordítva bekötve? MIÉRT működik visszafelé a MoreMilk kapszula? MIÉRT van az, hogy amióta rendszeresen fejem, a gyerek még kevesebbet tud enni belőlem? És MIÉRT fáj egyre jobban a mellem??? A gondolatok után három nanomásodperccel a könnyek is és szerintem ez volt az a pont, amikor Péter is megértette, mennyire magam alatt vagyok és mennyire elkeseredtem.
De nézzük inkább a dolgok kellemesebb oldalát, a tejem meg elmehet a sunyiba. Illetve nem, mert már kb. ott van, én meg leshetek a lukon. Készpássz. (Még kitartok, jelentem, és Don Quijote meg nekem jelenthet, az ő szélmalma ehhez képest kutyafüle.)
Szombaton - mivel nem adom fel - voltunk szoptatós melltartóért meg pocikenegetős cuccokért. Aki nem emlékszik rá, vagy nem olvasta a várandós blogot, erről a termékcsaládról van szó - isten iillatuk van és csodaszerként tartják számon őket (szerintem csodaszer a Teint Miracle, mindig eltüntette a karikáimat :D, persze ezek nem arra valók):
http://www.minimano.hu/
Először Lujzi küldte a cuccot Dublinból és aztán felfedeztem, hogy nálunk is lehet kapni, igaz csak egyetlen helyen, de akkor is. Mivel bababolt, vettünk cumitartó tokot és téli sapkát Balázsnak is, persze nem akkorát ami éppen most jó rá, hanem kicsit nagyobbat. A 68-as bundazsákkal és a kicsit nagyobb sapival végképp úgy néz ki, mintha árvagyerek lenne, vagy kisnövésű, esetleg törpe az óriások földjén. Tudom, hogy kb. egy hónap és emlékezni sem fogunk rá, milyen is volt, amikor kétszer belefért volna a cuccaiba. A lényeg viszont: őt is téliesítettük és mehetünk nagyokat sétálni, most már tényleg! Akartunk volna még cumiláncot is, de csak pink-rózsaszín-narancssárga volt, és Balázs nem "cicafiú", úgyhogy nem kapott olyat. Még ez hiányzik a repertoárunkból egyébként.
A cumilánc azért kell ám, mert Balázs néha sugárhajtásúvá teszi a cumit: felhúzza a kis nóziját, grimaszol és ordítva közli a cumival, mint a lovak szokták, hogy pppprrrrrrrrrrrrrrrrrr és a cumi átrepül a szobán. Esetleg bele az arcomba, neki a mellemnek, ami nem vicces egy idő után. Folyamatosan mosogatni, fertőtleníteni sem, meg visszaadogatni sem. Péter sokat poénkodik azon, hogy én még kajával, fogkefével, gémkapoccsal, karácsonyi ajándékcsomagolás közben szalagokkal, papírral és a többi a számban is tudok beszélni - Balázs cumival a szájában is tud üvölteni. A cumi egyébként csak akkor haver, amikor Balázs szeretné, nem amikor mi szeretnénk. Ha épp nem akar cumizni, fintorog rá, nagyon kis édes.
Vasárnap délben sétálni voltunk egy barátnőnkkel, aztán olyan délután háromig egyedül voltunk, Péter külön programon vett részt. Délután volt pár rokon látogatni, meg aztán a szüleim és a húgom. Hoztak egy csomó kaját, dajkálták a gyereket, elvitték a mosandót, illetve apa kimosta a kiskádba való beülőt - mondtam, jöhetnének minden nap. Vagy legalább minden este!
Szombatról vasárnapra arra ébredtem, hogy "Mijazzzzzzzzzzzzzzzzzisss..." Aztán rájöttem. Ilyen hónapok óta nem volt. Izomlááááz. Végig a hátamban, a karomban, a derekamban. Plusz irtó mód fájtak (fájnak) a térdeim Nem tudom, attól-e, hogy sokat ülök törökülésben, ugye úgy támasztom meg a babát, vagy a hidegtől, de eléggé fájnak, van, hogy le sem tudok guggolni. Ami meg a babával eléggé problémás, mert ha pl. büfiztetem, lehajolni nem tudok a cumiért, büfikendőért, de térdet rogyasztani és úgy megkaparintani a dolgokat viszont tudok. Szóval a lényeg: Bogyóka több mint négy kiló, így a cipelése, meg az, hogy úgy csinálok tápszert, telefonálok, állok fel dolgokért, megyek pisilni, hogy ő közben mellen lóg, azaz akkor is cipelem, idáig fajult. Bár amilyen széles a hátam és vastag a karom, nem is bánom, hogy stratégiai helyekre gyúrhatok Balázzsal. Szó szerint.
Hétfő délelőtt volt itt a védőnő - Balázs megfelelően fejlődik és kis deltás, azt mondta, mert 38 cm a mellkörfogata. Nem vetkőztettem le teljesen, a body rajta maradt, de akkor is, büszke voltam! Megbeszéltük, hogy nem szoptatok 15-15 perceket, mert az tényleg gyilkos, elég lesz 10-10, ami van, azt úgyis megeszi annyi idő alatt is. Két hét múlva jön legközelebb, akkor lesz hathetes kisBalázs, kíváncsi vagyok már nagyon.
Délben megejtettem az első két babakocsis vásárlást - áttrákcijóóó!, meg egy rövid sétát a parkban, élveztem azt is! (Parkban sétálás, én sem vagyok normális, a Pilis lábánál nőttem fel!!!)
Este pedig ugye eljutottam oda, amit írtam a poszt elején.
Be kell vallanom azt is, igazi kis hárpia voltam a múlt héten, Péterrel elég sok vitánk is volt emiatt. Aztán valahogy úgy vasárnapra-hétfőre rendeződött a dolog. Szerintem akkorra álltak vissza a hormonjaim, vagy nem tudom, de sokkal jobban érzem magam azóta is, úgy összességében. Úgyhogy lányok, akik utánam szültetek / szültök: a négy hét a vízválasztó!
A négy hét a vízválasztó a babánál is, ahogy észrevettem, de ez a következő poszt témája lesz. Megyek, keltem Bogyókát, mert most már extra sokat aludt és nehogy nekünk aztán éjjel ne aludjon! (Bár akkor tudom majd igazán értékelni azt, hogy vannak időszakok, mindegy, hogy éjjel vagy nappal, amikor alszik.)
