Az új életünk

Szombat este - Balázs 18 napos...

Az még hagyján, hogy sokáig nem akart elaludni, anyukám és a húgom szórakoztatták őt sokat és sokáig, de utána sem tűnt túl nyugisnak. Muszáj volt megint megetetni, aztán meg letenni, de sokat szórakoztam vele, míg elaludt. Hála istennek csak a kiságyban kellett simogatni a hátát, meg a zenélő körforgót bekapcsolni neki, de így is nehezen ment.

Aztán meg annyira aludt, hogy alig tudtam fürdetéshez is felkelteni, végül annyira virgonc lett, hogy belekakált a fürdővízbe. Vízcsere, és nesze neked korai fürdetés meg kajálás megint! Viszont olyan szinten kifáradt a kismanó, hogy negyed 12-től hajnali négyig aludt, aztán meg fél nyolctól ébredezett fél kilencig vasárnap reggel. Egészen baráti. Vagy hát felebaráti. (Már komp jár át Leningrádba.)

Viszont az etetés után elszabadult a pokol. Gondoltam, ha eszik és nem alszik el azonnal, akkor beteszem megint a pihenőszékbe, én zuhanyozom és hajat mosok. Hát, Balázs keresztülhúzta a számításainkat, ugyanis. Hasfájós. Lett. Ma. Délelőttre.

Sírva hívtam be másfél óra után Pétert, hogy jöjjön segíteni, mert én ezt nem bírom. Ráadásul Balázs feszengett, a térdét húzta fel, tekergett, nyekergett, élesen sírt. A lábait felhúzta és látszott rajta, hogy fáj valamije, hogy nincsen jól. A legrosszabb az volt, hogy nem tudtunk rajta segíteni. Masszíroztam a hasát, bicikliztem a lábacskáival és felhúztam a térdeit a pocakjához, de semmi hatása nem volt. Hőmérőztünk is, az sem segített, aztán addig feszengett szegénykém, amíg eljött a következő etetés ideje és akkor adtunk neki Infacolt, meg enni. Viszont nem adtam neki 20 tejet és 90 ml tápszert, csak 30 ml tejet és 60 tápszert és nem is csuklott végre utána. És nem is hányt. Mivel nagyon kimerült a fájdalomban, aludt déltől, mint a tej.

Én végre lezuhanyoztam - hajmosásról szó sem lehetett!!! -, aztán ebédeltünk, belapátoltam a kaját gyorsan, összerakta Péter a babakocsit és ELMENTÜNK SÉTÁLNI A VERŐFÉNYES NAPSÜTÉSBEN, 20 FOKBAN! VÉGREEEEEE!!! Csak fél óra volt, és bár kimerültem, jólesett nagyon. Igen, az utolsó másfél hét helyhez kötöttségével és azzal, hogy közel három hete műtöttek, egy félórás séta a férjemmel és a babakocsival is fárasztó volt. Ennyit arról, hogy szeretnék megint edzeni minél előbb. Tíz perc után fel fogom adni, vagy nem is tudom. Bár ennyire előre azért nem akarok gondolkozni. Meg addig úgyis sétálok még sokat, mert egyelőre ez az egyetlen, amit csinálhatok. És csinálnom is kell.

Ja, ma végre a lebüfi, lehányás és lepisilés után a fiunk le is kakált, tádáááá!!! Felavatódtam teljesen!

Amikor hazajöttünk, Babóca aludt még egy órát és persze ismét újrakezdődött az Infacol, kaja, feszengés témakör, pedig én is aludni szerettem volna egy órát. A vége az lett, mert láttam Balázson, hogy álmos megint, vagy még mindig, úgyhogy magam mellé fektettem az ágyunkra, párnát tettem a kis háta mögé és cicin altattam el.

Az vesse rám az első követ, aki szívesen nézné a babácskájukat hasfájással... Menetrendszerint hat órakor fel is kelt, kicsorgott megint a pisi a pelusból, de ez az én hibám, mert egyszer megnéztem, nincs-e tele a pelus és szerintem akkor csúszott félre egy kicsit.

Talán egy órát aluszkáltam így, Balázs mellett, de ha ő mocorgott, akkor én is felébredtem, mert túl messze nem mertem tőle menni, mivel másodszorra tudott csak így is elaludni.

Utána felkeltem, és megvilágosodtam. Lassan, de akkor is... Eszembe jutott, hogy a barátnőm mesélte nyáron, a kisebb lánya a szőlőtől annyira összecsinálta magát, hogy nem volt mese, le kellett őt zuhanyozni. És én anyukám riskóját anyukám isteni finom szőlőlekvárjával ettem! És a szőlőtől fáj akkor Balázs hasa! Spontán sírógörcsöt kaptam és a könnyeimen keresztül rá is kerestem, hogy konkrétan TILOS szőlőt enni szoptatás mellett! Sőt, azt is megtaláltam, hogy a legtöbb nő konkrétan alig 10 féle ételt tudott megenni, amikor szoptatott. Zöldséget, gyümölcsöt alig, a k betűsök és a hüvelyesek kilőve, gyümölcsök közül meg alma és banán játszott csak. Én. viszont. nem. eszem. meg. a. banánt. Nincs. az. a. Zisssstennnn. Úgyhogy mondtam Péternek, innentől kezdve csak azt eszem, amit eddig is megettem és kész. Teavaj, kenyér, felvágott, paprika (még paradicsomot sem ettem és olvastam, hogy volt, aki a lecsóval tett nagyon rosszat a kisgyerekének), diétás, fűszermentes pörkölt, szószos tészta, krumplileves és péksütemény. Még sajtot sem ettem, csak sajtos rudat egy keveset, amit a húgom sütött, szóval azt sem fogom erőltetni.

Az Infacol kúrát viszont most már végigcsináljuk, mese nincs. Amúgy meg a fejemet tudnám a falba verni, hogy miattam lett valami baja a kiscsávónak. Nagyon rossz érzés tehetetlennek lenni, nézni, ahogy szenved és nem tudni rajta segíteni. És aztán egy fél nap múlva rájönni, hogy ez mind miattam volt, na, az aztán betette a nagykaput. Önostorozásban is jó vagyok, meg bőgésben is, alig tudtam abbahagyni.

Nem tudom, így milyen lesz az esti alvás, altatás... Mostanáig elaludt a fürdés utáni etetésnél a lelkem, és éjjel is csak félálomban evett, rögtön alvás volt utána. Nem tudom, most mi lesz, egy kicsit tartok tőle.

Azt nem is írtam, hogy megvan az időpont a kötelező csípőszűrésre, valamint az azt megelőző ultrahangos vizsgálatra is, na meg az én hathetes kontrollomra is. Azt már én is nagyon várom!!!

Hétfő este

Balázs egészen jól kifáradt megint a fürdésnél, 11 után egy kicsivel már én is ágyban voltam! Aludt hajnali kettőig, aztán meg hatkor ébredezett, fél hétkor kelt. Állítólag nagyon nehezen aludt éjszaka, sokat mocorgott és én fel sem ébredtem rá. Meg aztán reggel fél nyolckor is visszabújtam egy kicsit átmelegedni és kilenckor ébresztett Péter. Vicces volt. Gyorsan zuhanyoztam, hajat mostam (végrevégrevégreee!) és tízkor kelteni kellett szemünk fényét, hogy most már aztán eleget aludt. Nem is akart evés után aludni, a pihenőszékben viszont elvolt. Egyre többet nézelődik napközben, csak az a fránya hasfájás ne lenne! Rossz szenvedni látni és a tudat, hogy nem segíthetek, még rosszabb.

Sajnos esett az eső, így sétálni nem voltunk és körülbelül eseménytelenül telt a nap, az esti fürdetésig, amikor is a ruhámat is lepisilte a kis tökös. Cseréltünk, hogy akkor én fogom a gyereket, Péter mosdatja, erre úgy kezdte, hogy lepisilte a kádat meg engem. A vízbe nem ment, nem is cseréltük ki neki.

Én portalanítottam délután, mivel jól éreztem magam, meg meg szerettem volna csinálni, meg ugye az a jó, amit ÉN csinálok, meg Péter mást pakolt, meg ő porszívózott meg ilyenek, szóval nem volt pofám ülni és nézni. Aztán este már olyan fáradt voltam, hogy nem tudtam felkelni Balázst sem elaltatni, üvöltött pedig, hogy kiesett a cumija, de én félálomban nem tudtam hozzá felkelni. Péter jött be, hogy visszategye a szájába. Aztán hajnali háromkor, amikor kelni kellett volna Balázshoz, állt bosszút a portörlés: annyira fájt a sebem, hogy alig tudtam felkelni. Szóval semmi házimunka, nem akarok rosszat magamnak!

Szóval Balázs úgy fél 12-től aludt háromig, aztán mocorgott, ébredezett és negyed négytől négyig fentvoltunk, utána pedig háromnegyed héttől ébredezett és hétkor vettem fel. Kaja után megint nem aludt, úgyhogy megint úgy reggeliztem meg zuhanyoztam, hogy Balázs a pihenőszékben volt és onnét lesett. Ott nem nyűgösködött, hogy fáj a pocija, el is szenderedett, de amikor a kiságyba ért a popsija, megint visítás volt. Úgyhogy tízkor megint elkezdtük a programot, Péter pelenkázott - tádááááá!!! -, én meg egy kicsit fellélegezhettem végre. Mivel délelőtt nem aludt Balázs, ezért pont akkora aludt be, amikorra ideért a dokinő. A büfiztetésből úgymaradtunk, úgyhogy végig kézben volt a lurkó.

Minden rendben van vele, bőven elég, ha 90-100-akat eszik, lazult a csípője is, de a talpát is kell most simogatni, mert egy kicsit befelé áll. Kaptunk tápszer receptet, jók a reflexei Balázsnak még mindig, válaszokat kaptam a kérdésemre és megnyugtatott a dokinő, hogy csak pár hét, amíg 30-40 perceket szoptatok, utána Balázs is ügyesebb lesz, meg remélhetőleg több tejem is lesz. Én is nagyon remélem, mert így nagyon sok idő elmegy az etetéssel!!!

Legközelebb két hét múlva jön és megtudtuk azt is, hogy a Vigantolból akár két cseppet is adhatunk a gyereknek, a legújabb kutatások alapján várhatóan fel fogják emelni a napi adagot. Tyűha! Fejlődünk!

Naponta kéteszer tíz percet hason kell tartani Balázst, ami nagyon nem egyszerű, mert nagyon szenved a kis hurka-gyurka, nyomja a kis pocóját a kaja. Kaja előtt nem tudom hasra tenni, mert ordít már, hogy éhes, kaja után meg nyomja őt. Majd ha holnap nem alszik megint két etetés között, majd akkor fogom megint megpróbálni, hogy ne legyen teljesen tele a gyomra.

A dokinőt megkérdeztem, mitől néz ki úgy Balázs, mintha kiütéses vagy pattanásos lenne. Azt mondta, ez a nulladik kamaszkora, az én hormonjaim - tejen keresztül - dolgoznak benne (is). Tény és való, a hormonális változások meglátszottak mindig is az arcbőrömön és ez most is így van. A hajam még nem hullik, de elkészültem már arra is!

Kaptam ma egy videót, amiben benne van, hogyan lehet a babát büfiztetni - nos, kipróbáltam, hogy a combomon ültetem, de semmi nem jött ki a gyerekből. Ellenben amikor hasratettem és erőlködött, akkor volt büfi is rendesen végre. Még mindig rossz szenvedni látni, de kezdek hozzászokni. Az infacolt adhatjuk folyamatosan, nem szívódik fel, a dokinő is mondta, hogy ha segít, akkor nyugodtan, aztán meg kell várni, amíg kinövi, olyan 3 hónapos kor körül.

Voltunk ma is sétálni, 40 percet, én is jól elfáradtam bele, de ez van. Kezdem megszokni, hogy alapfáradtsággal, karikákkal és néminemű mintha-fejfájással tengetem a napjaimat és úgy zuhanyozom, hogy a kisfiam közben a fürdőszobában van. (Zárójelben merem csak megjegyezni, hogy hajnalban pisilni is kimegyek úgy, hogy Balázs éppen szopizik, nópara, letenni nem akartam, hogy Pétert ne keltse fel, én viszont nem bírtam tovább, ráadásul nyomta a hasamat, ahogy mellre tettem, szóval MUSZÁJ volt. Meglepődik az ember, mikre nem képes, ha gyereke lesz.)

És egy kis utóirat: rájöttem, ha lesz még egy fiunk, akkor Patrik lesz a neve. Ahhoz nem lehet hozzárakni a -ka kicsinyítő képzőt. Ugye KisBalázs is azért KisBalázs, mert Balázskázni nem akartuk (volna), de Pétert is elcsíptem már egyszer, éppen ma, pelenkázás közben, hogy azt mondja: Balázska, maradj nyugton. Szóltam is neki, csak mosolygott egy kicsit.