Az új életünk

Kedd

Este kicsit később fürdettünk, olyan negyed 11 felé. Nem volt jó ötlet, mert így fél 12-kor fejeztem be az etetést,  Balázs is nagyon fáradt volt, meg én is, Péterről nem is beszélve. Hajnali negyed háromkor ébredt a baba, mert összepisilte magát, de mire ráadtam az új cuccot, megint csak kipisilt belőle. (Grrrhhh...)

És hogy mire jöttem rá ma éjjel? Nagyon jó tanács az, hogy éjjel ne szórakoztassuk a gyereket, ne beszéljünk hozzá sokat, ne mosolyogjunk rá - na, én konkrétan két óra alvás után ezekből egyikre sem lennék képes! Talán még a Bóbitát sem tudnám neki elmondani, annyira készen vagyok, amikor fel kell kelni hozzá, súlyosabb esetekben a saját nevemet sem, és nem véletlenül mondom neki is, hogy kisfiam, meg hogy aranyom. Szóval az én hétalvó személyiségem eleve alkalmatlan arra, hogy éjjel szórakoztassam kisBalázst. Remélem, ebből a későbbiekben is profitálni fogok!

Balázs negyed kettőkor ébredt, mert kipisilt a pelenkából és mire átöltöztettem, átpelenkáztam, addigra az új ruhát is összepisilte, úgyhogy adhattam rá megint másikat. Nem viccesek ezek a megmozdulások! Aztán fél hétkor kelt legközelebb, az már elég közel volt a hét órához, meg is etettem annak rendje és módja szerint, de eléggé éber lett utána. Szerencsére anyukám akkor már itt volt és tudott vele foglalkozni, hogy én reggelizhessek, meg zuhanyozhassak. Igazából inkább ilyenkor legyen ébren meg éber, mint éjjel! Nagy nehezen elaludt utána, majd egy óra múlva megint ébredt. Fél tízkor. Megint vizes volt a kisruhája is. Botorság vagy sem, ilyenkor, ha nem áztatja el nyakig magát, akkor csak megszárítom és ráadom megint a rugiját. Ja, és új mutatvány: képes úgy kipisilni a pelusból, hogy csak a rugija lesz vizes, a body-ja nem.

Balázs műhely-gyerek lesz, a vésőre is aludt, kinti betonozásra, mindenre. Abszolút nem zavartatta magát. Ha elég álmos vagy már azonnal alszik is, akkor le tudom őt tenni hasra, a dokinő is javasolta, mármint a sajátunk, a kórházi nem javasolta. Hason nagyokat szokott aludni, illetve ha sikerül annyira bebugyolálni a kis takarójába, hogy a keze és a lába is szorosan van, akkor is nagyon-nagyokat tud aludni. Anyukám segítségével megkapta a Vigantolt is, rájöttem, hogy fordítva is bedugom a kiskanalat a szájába, hogy tényleg megkapja az olajat teljesen, mind az egy cseppet. Tegnap amúgy kétszer aludtam én is majdnem egy-egy órát, jólesett, mert reggel már nagyon kivoltam, nagyon későn volt a keddi fürdetés, meg ez a vizes ruha volt az, amitől kikészültem, mert így ugye negyed órával több az éjszakai mutatvány.

Amúgy nagyon rossz, amikor azt érzem, hogy etetés után azért nem alszik, mert vizes a ruhája, mivel őket ilyen pici korban nem lehet evés után macerálni: kihányják-kikakálják, amit megettek, úgyhogy oldalról kell öltöztetni, meg pelenkázni, illetve peluscsere közben a büfit-hányást is törölgetni kell. Úgy sajnálom őt olyankor és a fejemet tudnám a falba verni, hogy miért adtam rá bénán a pelust. Ami nem is feltétlen igaz, mert ugye a nedvszívóképesség véges, szóval nem biztos, hogy az én hibám, de olyan rossz őt látni nyitott szemmel és büfivel a szája szélén / arcán. Mint valami narkós vagy komoly alkoholista. Mintha elrontanék valamit.

Fél kettőkor megint kelteni kellett, tovább nem mertem aludni hagyni, hogy ne éjjel kukorékoljon nekünk. Este a fél hatos evés után háromnegyed kilencig (!!!) ébren volt, igaz, hogy hol cumival, hol anélkül, de elnézelődött a kiságyban. Még úgy játszani nagyon nem lehet vele, sokat olvasok neki mesét, most még szoptatás közben, hogy ne aludjon el, aztán majd ha kicsit nagyobb lesz, leállunk az evés közbeni mesével, hogy ne szokjon hozzá ahhoz: enni csak úgy lehet, ha van közben műsor. Csak ugye kénytelen vagyok akkor, vagy akkor is beszélni hozzá, mert soha nem tudom, mi lesz az etetés vége: azonnal elalszik, vagy esetleg nézelődik még, vagy nyűgös lesz, vagy összepisili magát, esetleg vívunk a büfivel.

Háromnegyed tízkor keltettük fürdeni, nagyon élvezte és most, hogy nem törölgettük sokat, nem is visított sokat - vagy nem volt még úgy igazán éhes, vagy pedig tényleg a vizes törölköző a baja.

Megetettük őt este, szépen evett, 40 ml tejet és aztán kapott egy 60-as tápszert, de nem volt neki elég, kért még 30-at. Hihetetlen étvágya van, most olyan 50-100 ml-ekkel eszik meg többet, mint amennyit a tápszeres doboz előirányoz. Túl nem eszi magát, mert ha elég neki, kitolja a kis nyelvével az üveget. Fejlődik szépen, nem egyenletesen persze, de nincs is olyan gyerek szerintem. Meg ugye azért van a "nagykönyv", hogy aztán a gyerekek ne úgy működjenek, mint ahogy ott leírják. Erre már rájöttem magamtól is, hiába vagyunk otthon még csak két hete.

Az etetés után viszont nagyon morcos volt, sokat nyűgösködött, hiába tettük le a kiságyba - viszont Péter látta, hogy nem bírom tovább, kókad le a fejem, úgyhogy átvette ő a felugrálós szerepet. Megint nekem jutott eszembe, nem vizes-e a ruhája - és deeeee, persze, hogy az volt! Mondtam, megint lehet oldalról öltöztetni, meg pelenkázni, még jó, hogy most fürdött. Nagyon nagy folt volt rajta, az egész háta olyan lett!!! Hogy hogyan tudják ezt kivitelezni, nem tudom. Háromféle pelenkát próbáltunk már, mindegyikkel tudja ezt prezentálni, de megnyugtattak, hogy ez teljesen normális, és addig örüljek, amíg nem a kaka folyik a hátán. Szóval Péter ugrált fel a babához este, aztán nagy nyűgösködések közepette aludt el, és húzta a lóbőrt negyed ötig.

Szerda reggel háromnegyed nyolckor megpróbáltam felébreszteni, de totál kába volt a baba. Átpelenkáztam, beszéltem hozzá, próbáltam megetetni, de totál közömbös volt és hamar vissza is aludt. Addig legalább megreggeliztem, meg Pétert ébresztettem.

Balázs magától csak háromnegyed tízkor ébredt fel, viszont etetés után nagyon kinyíltak a szemei, megint magyarázott még egy keveset a kiságyban. Múltkor is, amikor egész nap esett az eső, akkor is ilyen aluszékony volt. Már nem emlékszem, melyik nap volt - ja, amikor jött a hideg és nem is az eső, hanem a hó esett reggel -, és nem tudom, hogy csak véletlen egybeesés, vagy pedig tényleg van összefüggés. Két alkalom még nem szokás, de majd megfigyelem.

Tegnap beszéltem Zsuzsival is végre, nagyon kellett már a lelkemnek, hogy valaki megnyugtasson és ő mindig megnyugtat. Mondta, nem vagyok tehén, nem lehet folyamatosan tejem, nem lehet mindig ugyanannyi, és hogy hoz nekem tuti jó kapszulát (Motherlove More Milk), amitől tutira lesz tejem. Kíváncsian várom! Lehet, el sem kezdem az újabb ötnapos homeopátiás cuccot, hogy be tudjam szedni ezt vasárnap. Állítólag négy nap alatt csodát tesz. Ajánlom is neki!

Meg mondta, mindenki aggódik amiatt, hogy sokat eszik, keveset eszik, sokat nő, keveset nő, ha alszik, miért alszik, ha nem alszik, miért nem alszik. Mondtam, ezek tipikus elsőgyerekes félelmek, de megnyugtatott, hogy a második gyereknél is elő fognak jönni, csak várjam ki. Csak akkor már nem fogok ezekre emlékezni. (Háh, ott a blog, én fogok!!!)

Fotózunk is sokat-sokat, meg jó lett volna elmenni ma már sétálni is, mivel Péter otthon van - de az eső miatt ez a tervünk kútba esett.

Holnap lesz meg a bútorcsere, már azért tartok tőle egy kicsit. Sokan ajánlották, hogy aludjunk egy szobában a babával, de tartok tőle, milyen lesz, fog-e zavarni minket és így tovább. Végülis visszacsinálni még mindig lehet, csak akkor Péter kap agybajt...

Szerda este

Balázs ma rengeteget aludt, így csak öt etetés fog kijönni, de mivel 110 ml-eket eszik meg egyszerre, a napi adagja így is meglesz - gondoltam én olyan fél 8 magasságában. Aztán addig nyűgösködött, amíg kapott még 10-10 percre cicit - én szerettem volna, ha fürdés előtt ő is alszik még egyet, meg én is -, meg apukájától egy adag tápszert. Aztán utána is alig akart elaludni, feszengett, kiabált, Péter fogta ölben, berakta a kiságyba, felébredt - én meg próbáltam volna aludni. Egy órát talán még így is sikerült, de mondta Péter, megint sokat bukott, erőlködött nagyokat, termelt utána a pelusba és nem tudja, nincs-e valami baja, nem hasfájós-e és így tovább. Mondtam neki, hogy még most tanul emészteni is, meg büfizni, kajálni, legyen türelmes egy kicsit, nem tudhat mindent azonnal a baba is. :)

Plusz megmutattam neki a nagykönyvet, hogy mikor hogy sír a baba és keserves, lila fejjel vonaglós üvöltést, ami ugye a fájdalomra jellemző, még nem láttunk tőle. Inkább nyafi van, meg ha éhes, akkor sír, de akkor periodikusan. Na meg ha hidegíti valami (pisis ruha, fürdőlepedő fürdés után), vagy éppen pelenkázom át, az nem szimpi neki és akkor sírás van. Kezdek hozzászokni, hogy ő így kommunikál, de szerintem a pasikat tényleg jobban zavarja a gyereksírás. Meg néha azért nekem is muszáj pisilnem, vagy ha azt nem, kezet mosni, mielőtt hozzányúlok, és nem vehetem fel őt mindig. Bár már kezet mosni is tudok félkézzel - olyan, mintha nőtt volna egy harmadik kezem, háhá -, szóval fejlődöm én is!

Most néztem utána, hogy az a lényeg, az első hat hétben megtanulja, mikor van nappal és mikor éjszaka. Nálunk egyelőre az a baj, hogy későn van az esti fürdetés szerintem, de majd ezen is megpróbálok változtatni, vagy hát kivárom a hat hetet, aztán majdcsak lesz benne valami rendszer végre. Vagy nem, ahogy olvastam neten a többi anyukát. Meg elvileg és állítólag ez is be fog állni...

Egyébként nagyon kis tündéri a gyerekünk, sokat nézelődik továbbra is, egyre kíváncsibb, érdekli a kontrasztos kiskönyve is, sokat és hosszan nézegeti és még mindig utál hason lenni. Pedig úgy is kell lennie.

Lassan letelik a három hét is, körmöt is kell(ene) vágni neki, meg azért örülnék, ha nem csak álmában mosolyogna.

Végül háromnegyed tízkor felkeltettem fürdeni, tovább már mi sem tudtunk várni. Amúgy is legalább fél óra a fürdetés, de inkább több, aztán még legalább egy óra körül az etetés, meg az, hogy elalszik Bogyóka. Utána mehetek én is fogat mosni és ilyenek, bár már kezdek rájönni, hogy ezeket meg kéne csinálni előtte, meg talán a lencséimet is kiszedni, és úgy menni fürdetni, bár a szemüvegre fröcskölés nem egy életbiztosítás. (Még nem fröcsköl, csak eldobja magát, amint a meleg vízbe ér a popsija, gondolom, élvezi.)

Csütörtökön negyed ötkor kelt hajnalban, aztán meg próbáltam kelteni háromnegyed nyolckor, de nem lehetett. Negyed tízkor megint ébresztettem, ilyenkor muszáj is, mert annyira behisztizik cicin, hogy nem tud enni sem. Evés közben alszik, kiságyban viszont éber, nézelődik, alig akar elaludni. Az egész napja ilyen volt: nagyon aluszékony volt, viszont ha felkelt, akkor a világért nem volt hajlandó elaludni. Csak estefelé, amikor már én is aludni szerettem volna, akkor lett igazán éber, alig tudtam őt letenni. Fél 11-kor volt fürdés - ha Péter dolgozik, ezt korábbanra kell tenni!!! -, aztán éjféltől aludt is hajnali négyig. Hajnali négykor szokás szerint pelenkázás közben megint összepisilte magát, lehetett átöltöztetni. Még napközben hagyján, de ezek az éjjeli pluszműszakok nem tesznek jót nekem! Aztán fél nyolctól ébredezett és negyed kilenckor ébredt fel úgy igazán.

Megint éber volt péntek reggel, sokat is aludt, amit én személy szerint nem is bántam! Péter megetette a tápszerrel, hogy én tudjak enni meg zuhanyozni. Utána Péter elment a komódért a nappaliba, hogy át tudjuk költöztetni a kiságyat a hálóba - azért tartottam eléggé tőle, milyen lesz a babával aludni és hogy Péter fog-e tudni így is pihenni. Ja, meg kaptam magasderekú, de nem gumis wellness nadrágot otthonra, mert ez nem nyomja a sebemet és a hasamat sem. Ajánlom egyébként mindenkinek, császár után, de szülés után is természetesen. (Én a Decathlonban vettem egyszer régen, az kiszolgálta velem a várandósságot, most másfajtát lehet már kapni, de ez is nagyon kényelmesnek tűnik és 3.600,- Ft volt. Otthonra babázni tökéletes.)

Babóca egyébként úgy aludt, hogy Péter mellette szerelte össze a fiókokat és még kalapálnia is kellett hozzá. Jó alvókája van a picinek, már ha akar aludni! Délután ki is cseréltük a cuccokat, persze nem én cipekedtem, volt segítségünk.

Amikre rájöttünk újabban: már be tudja dugni a kis ujját a szájába és úgy alszik el. Nem tudom, hogy ez baj-e, elvegyem-e tőle, vagy mi legyen. A cumira sokszor fintorog, máskor viszont megnyugszik tőle. Ha megnyugodott, kiköpi - aztán van, hogy kilöki a kis kezével és hisztizik tovább, még jobban belelovallja magát. (A szüleim szerint én voltam ilyen hisztimasina: addig ügyeskedtem, amíg a cumit ki tudtam kotorni a számból, hogy utána bőghessek egy kiadósat. Anya szerint csak visszakapom.) Egyre többször forgatja a fejét, ha hason van, oda-vissza, bár ezt még nem kéne tudnia. Nem is erőltetem, de azért pár percet hagyom hason. Nagyon szenved, erőlködik olyankor, emeli a fejét, olyan, mint valami öreg teknős, lassan és remegősen megy, mert ugye nincsenek még rendesen nyak- meg hátizmai. Nem tudom, hogy hagyjam-e, engedjem-e ezt is neki, vagy akkor ne tegyem hasra. Megkérdezem majd a dokinőt is. Plusz dolog, hogy amikor a nedves törlőkendő nem segít, akkor a dokinő javaslatára langyosvizes vattával törlöm át a popsiját, az mindent leszed. Mondta a dokinő, amikor itt járt, hogy ne vegyünk annyi törlőkendőt, mert a világ törlőkendője nem elég a csecsemőkre és ne adjunk ki rá annyi pénzt: langyos csapvíz és vatta, mindent leszed, tuti megoldás. És tényleg!

Közben küzdünk a szoptatással is, arra is rá akarok kérdezni, nem rossz-e neki, hogy 20-40 ml-ekért 30-40 perceket melózik. Felzaklatni és éheztetni sem szeretném, bár fejlődik, úgy tűnik, egyenletesen. Kikerekedett a kis pofija, egy pici tokát is eresztett, kerek kezd lenni a pocókája is. A köldöke pedig szerintem már begyógyult. Még azt akarnám valahogy elérni, hogy az esti evés után tudjuk fürdetni, de még mindig sokat bukik vissza, ha evés után macerálni kell. De lehet, megpróbálkozom azzal is. Meg ugye jó lenne az evés utáni pelenkázás, mert tényleg sokszor evés közben jön meg a kedve mást is csinálni.

Péntek este sikeresen belepisilt a fürdővízbe, miután félig már megmosdattam. (Péter fogja a babát, én csutakolom, már amennyire lehet és engedi. Gondolom, ha nagyobb lesz, akkor jobban fogja ezt is tűrni, meg esetleg "segít" is majd nekünk, úgymint "Add oda szépen a kis kezedet apának / anyának!" Legalábbis minden szülő próbálkozik ezzel emlékeim szerint.) Szóval ki kellett cserélni a vizet, azzal is elment egy csomó idő. Néztük, hogy nem lehet kiszedni a fürdőlepedőjére, mert az vizes lesz, és aztán azért fog kiabálni, mert hidegíti őt, amikor másodszor kiszedjük. Kirohantam a saját törölközőmért és csodát láttunk: az "anyaszagú" törölközőben teljesen nyugodt volt Balázsunk! Péter javasolta, legközelebb törölközzek a baba holmijába és megúszunk egy adag nyekergést.

Az esti tiszta súlya 3.730 gramm volt, persze ugrál össze-vissza, mert előtte meg 3.570 gramm. Függ attól is, éppen mennyire volt messze az előző etetés, mennyit pisilt-kakált.

A velünk egy szobában alvással nem volt gond, Péter simán aludt a babától, még úgy is, hogy hajnali három után elég rendesen hisztizett megint a cicin, kiabált rá és három-négy korty után megint jött az üvöltés. Nem túl felnőttes dolog, de be kell vallanom: amikor hajnalban félig már tisztába tettem Balázst - most már odafigyelek a kis fütyijére is, fogom, irányítom lefelé, bele a pelusba -, és oldalba pisilte magát még így is, hangosan elkezdtem bőgni, hogy én feladom, nekem ez nem megy. Péter édes volt, szó nélkül felkelt, jött segíteni öltöztetni. Persze ilyenkor csupa pisi a pelenkázó is, a kanapén lehet csak öltöztetni szárazba Balázst, szóval nem egy túl mókás dolog, főleg nem az ember legszebb álmának közepén.

Szombat reggel olyan háromnegyed héttől mocorgott sokat, végül negyed kilenckor ébredt. Kaja után, hiába pislogott laposakat, nem akart elaludni, úgyhogy amikor elmentem reggelizni, hagytam a kiságyban nézelődni, aztán - hülyeség vagy se nem, mert sokat, vagy négyszer-ötször is hányt, viszonylag nagyobb adagokat is - beleraktam a pihenőszékbe és úgy mentünk zuhanyozni, hogy ő nézelődött a székben, én meg tudtam magammal foglalkozni egy kicsit. Muszáj a szoptatás miatt is minden nap fürdenem, megy úgy egyébként is. Jólesik, jobban érzem magam utána, emberinek, nem pedig dadagépnek. (Még ha élvezem is, meg baromi büszke vagyok, amikor belenéz a szemembe a kis drága!)

És a közel egy hétnek az egyenlege: Babóca most többet alszik, mint hét elején, ritkábban kel fel, de lehet, visszatérek megint arra, hogy ébresztem olyan három és fél óránként. A tápszeres babák 3-4 óránként esznek, az anyatejesek 2-3 óránként. Ha ezt elátlagolom, bár ugye sokkal több tápszert kap, mint amennyi tejet, akkor is fel kéne ébrednie 3 óránként. Most már alszik egy ideje, az előző etetés negyed kilenckor volt, most mindjárt negyed egy. Muszáj vagyok kelteni, mert különben este lesz megint hiszti, de lehet, ma fordítok a sorrenden és evés után fürdünk, ahogy kijön a lépés, bár nagyon félek attól: sokat fog hányni a kis lelkem...