Az új életünk

Nem tudom, hogy a mellszívás, a hormonok, a homeopátia, vagy mi segített, de hajnalban Balázs képes volt kétszer tíz perc alatt 50 ml-t enni. Aztán kapott még egy 60-as tápszert és a végén cuppogott még, hogy nem elég. Többet viszont nem merek neki adni, mert azt monda a védőnő, nehogy emiatt legyen hasfájós. Egy darabig babusgattam, kérdeztem Pétert is, mit csináljak, de a végén csak nem kapott enni, csak egy cumit.

Hétfő este próbáltam időre etetni, persze ellenállt, pedig a fürdés miatt jó lett volna, ha eszik rendesen és utána alszik, hogy elő tudjunk készülni. Egy cseppet fáradt és agresszív voltam már a nap végére, olyan kilenc óra magasságában, de persze Balázst a lelkiállapotom és a fáradtságom (napi öt-hat órát alszom csak) hidegen hagyta. Egy csomót bukott szegénykém, egyszer még a fülébe is jutott - mondtam is neki aztán, hogy anya akkor a másik füledet fogja puszilgatni, mert azt nem hánytad össze.

Aludni egyáltalán nem sikerült neki fürdés előtt, csak ez a folyamatos hányás volt. A fürdést megint nagyon élvezte, egy picit bele is pisilt a vízbe, de résen voltunk, törölgettem rendesen. Fürdés előtt meg elkezdett játszani az árnyékokkal. Tudom, hogy minden szülő elfogult, de ő már most nyúlt az árnyak után, nagyra nyitotta a kis szemeit és lesett nagyokat, aztán meg fókuszált és kapkodott utánuk. Hihetetlen volt!

Azt hittem, fog enni a fürdés után, de nem kellett neki a kaja, viszont csinosan megágyazott a mellemen és el is aludt rajta. Ez volt olyan 11 óra magasságában. Én is elaludtam, Péter galádul le is fotózott minket, aztán fél 12-kor kerültem ágyba, éjfélkor meg ébresztett a baba. Aztán aludt fél egytől fél ötig és kelteni kellett reggel háromnegyed nyolckor. Viszont jó lenne, ha arra állna be, hogy reggel hétkor kel, illetve keltem, mert Péter is akkor szokott és legalább nem zavarnánk egymást. Plusz ha bárhova kell menni, nem borul a napirend.

Aztán reggel nyolctól viszont annyira éber volt, hogy letenni sem lehetett. Ebben csak az volt a ciki, hogy én mentem volna zuhanyozni, de közben jöttek megnézni a kazánt, tehát el sem tudtam menni. Kiderült aztán, mi volt az éberség oka: kifolyt a pisi a pelusból. Mivel megetettem, ezért nem mertem nagyon a pocakját nyomorgatni: oldalról öltöztettem át. (Hogy mi mindent ki nem találok!!!) Nem is hányt hála istennek, bár a tegnap este után féltem, hogy az lesz.

Ma megvolt az első vigantolos bűvészkedésem. Ez a D-vitaminos csepp, ami szintén zsírban oldódik. Napi egy cseppet kell adni a babának kéthetes korától. Vagy tápszerbe, vagy anyatejbe kell keverni (ha-ha-ha, cseppentettek már tejbe étolajat? Nyilván ottmarad a tetején és nem keveredik el, mindehhez adjátok hozzá a gyereketető MŰANYAG kanalat, amin szintén rajta marad.) Szóval volt egy kis lefejt tejem, összesen 10 ml. Gondoltam, egy életem, egy halálom, sima cumisüvegből - mert abban tudtam eltenni a hűtőbe - adom oda neki. Úgyhogy baba az ölemben, egyik kézzel fogtam a kanalat, a másikkal csepegtettem bele egy kis tejet. Aztán próbáltam cseppenteni, de egy sehogy sem ment, kettő lett belőle. Próbáltam beadni a babának, aminek az lett a vége, hogy meglökte a kezemet és szemenzuttyintotta magát vigantolos anyatejjel. Igazából úgy gondolkoztam, steril a cucc, baja nem lehet tőle, ráadásul okos a gyerekem: becsukta a szemét, bele nem ment, de folyt az olajos tej végig az arcán lefelé. (A tisztaságmániám szerintem eddig tartott.) Aztán meg úgy csináltam, hogy félkézzel lefogtam a hadonászó kis kezeket, a kanál nyelét a számban fogtam (és én soha nem dohányoztam!), a másik kezemmel meg öntöttem bele tejet először, aztán meg az olajat. Mintha megint két csepp ment volna bele, de nem érdekelt, ezt végre beadtam a manókának. (Van barátnőm, aki csak simán a baba szájába cseppent, kétnaponta, mert hogy egy cseppet csak magában nem lehet cseppenteni, ha elindul, akkor rögtön kettő jön belőle és készen is van. A gyerekorvos is azt mondta, igazából a föld lakosságának nagy része vigantol nélkül is felnő, szóval a kétnaponta két csepp is teljesen rendben van.) Én azért próbálkozom, de tökjó, hogy folyamatosan valami új programot kell kitalálni az újdonsült anyáknak. Ja, a Konakiont is megkapta tegnap este, Péter próbálta először beadni, aztán végül csak én lettem a rossz rendőr, én dugtam az adagolót a kis szájába. Fintorgott először, de nem tudtam mit tenni vele, muszáj volt egy picit úgy tartanom, hogy megigya. Illetve lenyelje. Neki ugye még minden ivás.

Sikerült ma elutalni az őssejtes részletet, ötödike lenne a határidő, de a szünnapok miatt inkább már most elküldtem, oszt áldja Jézus. Kitöltöttem a papírokat is a családi pótlékhoz, meg az anyasági támogatáshoz, már csak azt kell megnéznem, hova kell őket postáznom. Ja, meg Péternek oda kell adni a cuccokat fénymásolni, és akkor hétfőn az is elmehet. Meg az OEP-es hiánypótlás is, mert nekik is kell az anyakönyvi kivonat, meg még egyszer a kérelem kitöltve. (Hogy miért nem elég csak nyilatkozni, mikor született a baba...!)

Ma amúgy elcsúszott megint egy etetés, kettő ért egymásba, aztán azt csináltam, amikor nagyon hiszti volt a cicin és mégsem kellett neki, hogy fogtam, bedugtam a cumit a szájába és aludtunk egy órát. Ő is meg én is, igaz, én három részletben, de már nagyon rámfért. Ma csak egyszer mellszívóztam, a semminél ez is több mondjuk, és lassan lehet fürdetni is.

Remélem, megint nyugodalmas éjszakánk lesz, aztán megpróbálkozom a reggel hétkor ébresztéssel. Valami más rendszer kell, nem jó, hogy délelőtt megyek zuhanyozni, de egyelőre várok arra, hogy minden kialakuljon.

Ami pedig még csodálatra méltó: hogyan hasonlíthat egy éppen csak megszületett csöppség ennyire az apukájára??? Ahogy fél szemmel néz, ahogy csak résnyire nyitja ki a kis szemét, ahogy nyújtózkodik akár perceken keresztül, hosszan, grimaszolva, mint az apukája minden reggel... Tényleg el sem tudom képzelni, hogy ezek a dolgok hogyan öröklődhetnek. Ez még nem lehet tanult minta! Ma egyébként megint újra produkálta, többször is, hogy a hasamra fektettem, ő is hason volt, nyomta ki magát megint, meg egy párszor oda-vissza megfordította a fejét. Anyukám is csak nézett, hogy ejha! Plusz kever a kis lábával is - szerintem hamar rá fog jönni, hogy így lehet kúszni. Addig van jó világ nekünk szerintem!