Az új életünk

Balázs napról napra ügyesebb, nézelődik, gagyog, nééééz nagy szemekkel az emberre. Utóbb kiderült, napról napra taknyosabb is, de ne szaladjunk előre!

Kedd estére is jutott látogató - hogy ne legyen egyszerű az élet és ne tudjam elintézni az ötperces csokitortámmal a dolgot, a baráti pár hölgytagja épp fogyókúra kellős közepében volt, amúgy modellkedik és a többi. Na, egy ilyen lányzónak mit tálaljak este hétkor? Vizet levegővel?! Vagy hogy szedjem ki a kalóriát az étcsokitortából?! A lány persze tiltakozott, hogy neki nem kell semmi külön, de tudom, milyen az, amikor az ember lánya csak nézi a tortát, neki meg semmi nem jut, mert éppen Eszterházy van és ő allergiás a dióra, vagy mákos és diós bejgli, és a mákra is allergiás. Vagy fogyókúrázik gyakorlatilag nyolc éves kora óta és jó érzés, ha valaki gondol rá (is). Ezért túrós és joghurtos dip lett, nyers répával, paprikával és uborkával. Telitalálat! Meg persze a srácoknak a csokitorta. (Azóta tudom, hogy uborkát nem eszem, amíg szoptatok, mert nekem nincsen bajom tőle, Balázsnak viszont van.)

Egyébként nem is gondoltam volna, mennyire fontos lesz a napirend, ha itt lesz baba. Azt tudtam, hogy az ő életébe kell, de hogy én is ragaszkodni fogok ahhoz, hogy pl. az esti 7 órás etetés után már senki ne jöjjön, mert akkor én nem tudok zuhanyozni, azt nem hittem volna! Mert ugye este 3/4 8-ra jöttek, nekem előtte kellett zuhanyozni, meg megsütni a tortát, előkészülni. Azt csak a 4 órás etetés után lehetett, de úgy éreztem, jó szervező vagyok, minden sikerült! Igaz, hogy én kimerültem, nanáhogy, de akkor is. Plusz megvan a reggeli etetés előtti és utáni koreográfia is, és ahhoz is ragaszkodom, különben nagyon el lehet csúszni a teendőkkel és minden a feje tetejére áll. Akkor szoktam friss vizet forralni a tápszerhez, fertőtleníteni a cumisüveget és a cumikat, letörölni a párát az ablakokról, szellőztetni, arcot és fogat mosni. (Ez utóbbi kettőre nem mindig marad időm, bevallom őszintén, néha fogkefével a számban szaladok a kiságyhoz / pihenőszékhez, majd Balázzsal vissza a fürdőszobába és hagyom abba a fogmosást.)

Szerdán volt itt egy barátnőm a héthónapos kisfiával. Most már értem, miért mondja mindenki azt Balázsra, hogy jajj, milyen pici! A héthónapos kissrác Balázshoz képest nagyon nagy, pedig ő sem most fog oviba menni! Jó volt traccsolni, eszmét futtatni, megosztani a tapasztalatokat egymással és szidni a védőnőket meg az orvosokat, meg a propagandát, hogy mindenki úgy állítja be, milyen rohadt könnyű és egyszerű szoptatni és minden nő automatikusan tud. (Minél több gyakorló anyával beszélek egyébként, annál inkább kiderül: ez korántsem így van, sőt! Eddig 10 %-ot mondtam volna, hogy annyi a problémamentes eset, most 5-re saccolom. Ha egyáltalán.)

Csütörtökön Balázs annyira elaludt a diófa alatt - mondta a dokinő, hogy amíg van rajta levél, tegyem ki a leveleket nézegetni, de Balázs azonnal bealudt -, hogy amikor kelnie kellett volna enni, nem hogy magától nem ébredt fel, de több mint fél órán át fel sem tudtam kelteni. Tudom már, hol és hogy van a gyerekorvosi rendelő, hol van a betegrendelő várója és hol az egészséges, a kartonozó és így tovább, mivel elmentünk a csípőszűrésre a beutalójáért.

Pénteken persze nem kellett a beutaló, sőt, azzal indítottak, hogy azon a pénteken éppen nincsen csecsemős rendelés. Azért volt vicces a dolog, mert éppen csütörtökön kaptam az Istenhegyi Klinikától sms-t, hogy ott is van már ilyen szűrővizsgálat, kérjünk időpontot. Úgy voltam vele, megnézem, mennyi, és ha nem sokkal több, mint itt (mert a csípőszűrés ingyen van, a komplex itt is 6.000,- Ft), akkor inkább a magánklinikára megyünk. Hát, ott 15.000,- Ft volt, úgyhogy úgy gondoltam, az nem játszik. Szóval ott ültünk vagy tíz percet, hogy akkor most mi is legyen. Kiderült, abban a tíz percben letolták a betegirányítást, hogy minek adtak nekünk időpontot akkorra, de végülis megcsinálták a vizsgálatot.

A lényeg: Balázzsal minden rendben van, a hasával, a buksijával és a csípőjével is az ultrahang szerint. A nem annyira lényeg: azt hittem, a doktornő fején verem szét az "ájfónját", mivel vizsgálat közben hívta őt a fia és ő felvette. Csak halkan jegyzem meg, hogy ezért a vizsgálatért mi fizettünk neki, magánpáciensek voltunk lényegében és abba NEM FÉR BELE, hogy vizsgálat közben telefonál. Sőt, semmibe nem fér bele, adjuk már meg egymásnak a minimális tiszteletet, még akkor is, ha az illető egy békésen szendergő / szuszogó csecsemő. Szóval amikor felvette a telefont, azt hittem, a fején verem szét, hogy ezt a három percet legalább szánja a gyerekemre! Péter mondta, ő is meglepődött rajta. Mindegy, jó lecke volt, ez a harmadik találkozásom a XI. kerületi rendelőintézettel és 2:1 arányban a soha többet nem megyek oda élmények vezetnek. (Ugye ott volt a megalázó nőgyógyászos beutalókéréses sztorim tavasszal, meg ez a telefonálós most, ami viszont abszolút pozitív volt, az a várandósság alatti EKG volt.) Úgyhogy ha még akkor is itt lakunk, a második manóval irány az Istenhegyi és kész.

Szombaton ejtettük meg az első igazi kirándulást a szüleimhez - mérleggel, pihenőszékkel, egy csomó ruhával, vízzel, tápszerrel és társaival felszerelkezve. Infacol, kiskanál, tápszeres mérőkanál, agyrém, fél háztartás, tele csomagtartó, Bogyóka hordozóban, én mellette a hátsó ülésen. Tuti hely, csak nem tudok Péterrel beszélgetni útközben, mert nem hallom sokszor, amit mond.

A rokonság körében, ahogy észrevettük, sikert aratott kisBalázs, csak azt hallgattam, hogy szörcsög is egy kicsit. Átfutott az agyamon, hogy kéne vinni orrszívót is, de nem vittünk végül. Kár volt. Nekem migrénem lett szombaton, illetve nem migrén volt az, hanem életem legszarabb nem migrénes fejfájása. Este Balázst orrszívóztuk, nem is egyszer, de aztán pocsék éjszakánk volt, Balázs alig aludt, nyűgös volt, sírt, szörcsögött, nem lehetett őt megnyugtatni, nem volt elég az orrszívás, a kajálás, sőt, én meg sem tudtam szoptatni, annyira szarul voltam, csak tápszert kapott. Mindegy, reggel hosszabb ideig hagytam őt szenvedni a tejjel, ez van.

Szerencsére Balázs nem visította végig az orrszívást, sőt, egész jól tűrte, mintha érezte volna, hogy ez neki jó lesz. Persze vacsora után csináltuk neki, bár vasárnap volt kaja előtt is, hogy tudjon enni szegénykém, de az sem volt eredményes, akkor is szürcsögött. Kicsit köhög is, egyelőre még csak száraz köhögés, hőemelkedése és láza nincsen. Nem tudom, mikor vigyük orvoshoz, megnéztem neten, ha két-három nap alatt nem lesz jobban, akkor érdemes orvoshoz vinni. Lázat 38 fok alatt nem kell csillapítani, és a legjobb módszer az orrszívás jelenleg. Mást nem tehetek. Szegényen annyira látszik, hogy nincs jól, bágyatag, leszedált, nem hallatta a hangját túl sokat és aluszékony is volt.

A ciki csak az volt, hogy az egyik nagyon régi barátnőm és a férje jöttek Balázst fotózni. Találtunk időpontot, amikor mindenki ráért, otthon voltunk látogatók nélkül, volt felszerelés - egy valamit, illetve valakit hagytunk ki a számításból: Balázst. Tényleg nagyin bágyadt volt, lehetett látni a tekintetén, a kis szemén, hogy nincs jól. Rossz volt látni és úúúúúúgy segítenék neki, de az orrszívásnál többet nem tehetek.

Vasárnapról hétfőre a fél éjszakát végigaludta, a másik felét nem akarta, szürcsögött még orrszívás után is. Reggel jöttünk rá, hogy egy kicsit erősebben kell szívni és akkor sokkal több minden kijön, ráadásul sokkal gyorsabban. Eléggé féltem tőle, hogy fogja viselni a porszívózást, ha egyedül kell csinálnom, de ezért is aranytábla jár Zsuzsinak, aki a kelengyelistán KELL!!! oszlopba tette a pihenőszéket: Balázst belekötöm és szépen kiporszívózom a nóziját. Most már egy kicsit fintorgott rá, de remélem, érzi, hogy utána sokkal jobb neki és ezért nem visít. Azt nem viselném el, pedig akkor is csinálni KELL, kb. ez a parancs. Hétfő délben én is aludtam vele egy órát, nagyon jólesett, délután meg port töröltem mindenhol, leszámítva a hálószobát, ahol KisBalázs aludt. Végre. Tudom azt is, nem csinálhatom, hogy sokáig nem hagyom elaludni, mert akkor nagyon hisztis lesz és azért nem fog aludni, szóval valamennyit kell neki hagyni napközben is, csak ilyenkor látom magam virrasztani éjjel, a sólámpa fényénél, lekókadó fejjel, gyerekkel az ölemben.

Kedden, azaz holnap jön a védőnő, Balázs hat hetes lesz, nagyon kíváncsi vagyok, mi lesz. Múltkor pont hétfőről keddre kezdett el sok mindent csinálni, az a négyhetes "fordulat" volt.