Az új életünk

A kedd elég hisztis és hajnalban sokszor ébredős volt, úgyhogy a vasárnapi alvás sajnos csak addig tartott. Kettős fronthatás, hó, szél... Nem részletezem, idegtépő volt. Pedig még látogatóink is voltak, akik szerint Balázs áldott jó gyerek, szerintem meg magához képest elég sokat hisztizett. Sírt. Nyöszörgött. Tekergette magát a kezemből kifelé. Aludni viszont az istennek nem akart, ez az új szokása: hiába érzi, hogy fáradt, csakazértse alszik. Naccccerű. Ilyenkor persze mondom neki, hogy babám, aludj el, tudom, látom, hogy elfáradtál, csukd be a kis szemed, csendesedj el és aludj, de nem sok haszna van, ugyanúgy csapkod és húzza az arcát és nyekereg-sír-ordít.

13-án, szerdán, előadtam az alábbi zsonglőr-számot, azaz napizsonglőr gyakorlatunk következik. Vegyél egy februárban hozzátáplálást kezdő anyát (bébiétel konzervre van szüksége, bár ezzel sokan nem értenek egyet, de majd kifejtem a többit később), babakocsistul, hátizsákostul, közel nyolckilós gyerekestül, egy jófajta bébiétel akciót az egyik drogériában, bkv-buszt, éppen elfogyó pelenkát és egy-egy csipet kaland-, illetve tettvágyat. Ez mind kellett ahhoz, hogy a hátamon 25 üveg bébiétellel és egyéb szerelékekkel, úgymint folyékony kézmosó utántöltő (tehát nem egy zacskó vatta, aminek nincs súlya) és egyéb háztartási cuccokkal, a két kezemben a babakocsival, plusz egy karton gigapakk pelenkával (3-szor nyegvenvalamennyi darab) elinduljak a pénztár felé, aztán meg busszal (!!!) haza. A körtéren szóltam egy fiatalabb srácnak, hogy a kocsival boldogulok, de a pelenkát adja fel utánam (azért kellőképp időset, de nem olyan időset kerestem, akinek már lehet gyereke, nehogy elszaladjon a pelusainkkal), leszállni pedig ugyanígy sikerült. Eközben alkoholistának hatottam, mert a bébiétel üvegek vígan csörömpöltek a hátizsákban. A csattanó? 45 méterre a házunktól a kartondoboz füle elszakadt és a három csomag pelenka óóóriásit toccsant járda mellett felhalmozódott, gusztustalan, fekete színű olajos-hóleves-rohadt leveles pocsolyában.

Aznap okosabb lettem még azzal a tapasztalattal is - mert rájöttem, ééén zenét akarok hallgatni, legalább tíz percet, amikor Balázs is éber, hogy miért nem jó rádiózni a gyerek mellett. Konkrétan nem hallottam semmit Bogyókából. Nem tudtam figyelni, nem tudtam, mit csinál. Már egy-egy levegővételből tudom, milyen kedve van. Hallom, ha csapkod a kezével-lábával, azaz örül valaminek, hallom, ha megint fel akar ülni és eltorzult arccal erőlködik, sőt, azt is, ha kakál. Szóval a rádiózás, illetve zenehallgatás nem fog visszatérni az életembe még egy jódarabig.

Mivel Balázs már nem kap anyatejet, így legalább részben visszakaphattam a régi életemet - borsófőzeléket főztem, saját célra sangriát vásároltam, továbbá fejfájás esetére csőre töltött quarelin van a gyógyszeres fiókban és redbull a konyhaszekrényben. Már csak egy felvigyázót szeretnék, hogy Péterrel el tudjunk menni néha moziba, vagy én főzhessek valami extrábbat, hosszabbat is, ne csak a 15-20 perces ételeimet. Persze, tudom, nekünk legalább éjjel alszik a gyerekünk, olyan 9 és 10 között alszik el és általában hat és hét óra között ébred enni.

Cserébe nappal nem alszik, csak úgy egy órát a babakocsiban, de szigorúan csak akkor, ha tologatom a kis seggét. Ha megállok, esetleg - én galád, szőrösszívű, csapnivaló anya - a teraszra teszem ki, akkor üvöltve ébred a szokásos 20-30 perc után. Ezen kívül kétszer fél órát alszik, de az a maximum. Ha viszont mégis nagyon belejönne, akkor a fürdetés előtt nem hagyhatom őt fél óránál többet aludni, mert akkor akár este tízig is kukorékol nekünk, az viszont nem vicces.

Szóval szinte semmit nem tudok mellette csinálni, a teregetés közel 60 perces show-műsor (esküszöm, fel is léphetnénk vele) és hiába énekelek neki a rántás mellől, az nem jó. Csak akkor jó, ha szemkontaktus is van, de ha esetleg telefonálok, azaz látja, hogy mással beszélek és nem hozzá, akkor hiába nézek a gyönyörű szemecskéibe, az sem elég. Anya teljesen neki kell. Anya ne egyen, ne főzzön, ne takarítson, ne pakoljon, ne vásároljon be, ne tegyen rendet, anya keringjen körülötte, mert ő a világ(a) közepe. Pont mondtam apaférjnek, hogy álmomban sem gondoltam volna, amikor olyan főnököm volt, aki fél perc késés miatt üvöltözött velem, hogy majd ha nem fogok dolgozni, mármint irodában, akkor másodpercek miatt is férfihisztiben lesz részem. Péter röhögött, hogy még nincs tíz kiló, de már diktátor. Mondjuk gyönyörű diktátor, szó se róla és soha boldogabb nem voltam egyetlen zsarnok keze alatt sem!

Csütörtökön elmentünk vásárolni, megint, Balázs nőttön nő, a 68-as ruha pont jó rá, a 62-est kinőtte, de logikus, hogy akkor nem 68-ast veszek, hanem 74-est már. Úgyhogy őfelségét beültettem a kocsiba, aztán meg a kenguruba és vittem magammal. Almareszelőt az istennek se kaptunk, viszont mivel a tündércsillag aznap már a második reggel adta elő (szerdán és csütörtökön is), hogy kipisilt a pelusból reggelre, ugyanazon az oldalon - vajon mit rontottam el??? -, ezért vettünk még egy mérettel nagyon pelenkát, nappalra négyes, éjjelre négypluszos van rajta. Ámen.

Szombaton Maszat 4 hónapos lesz, kezdjük az almát, jippijé! Akkor lesz csak igazán MASZAT!