Vasárnap délután
A légzésfigyelő a világ egyik legjobb találmánya! Szoktam azért aggódni, ha csak úgy elalszik Bogyóka úton-útfélen, babahordóban, szoptatás közben rajtam-mellettem és így tovább... Megnyugtató az a villogás, hogy minden okés, meg hogy működik maga a rendszer is.
Ma viszonylag egyszerűbb napunk volt, illetve hát most minden az éjszakáktól függ. A cél az, hogy megtanulja a kisfiunk, mikor van nappal és mikor éjszaka, ezért éjjel sólámpánál pelenkázom és úgy is etetem. Mivel még kétfázisú a rendszer - cici és tápszer -, kénytelen vagyok kivinni őt a konyhába is, amíg fél kézzel elkészítem a hajnali menüjét, de tegnap és ma alapvetően jól aludt a kissrác. Semmit nem akarok elkiabálni, tudom, nem szabad. Kettő éjszaka még nem rendszer, mert előtte meg nem aludt annyira nagyon jól, az volt a varratszedés előtti éjjel.
Most napközben először sokat aludt, akkor azért pánikoltam, hogy nem akar felkelni, most meg elaludni nem akart délután. Mondjuk inkább napközben legyen fent, csak az volt a gond, hogy ÉN IS NAGYON ÉHES VOLTAM MÁR! Az óraátállítás is kapóra jött, mert nyertünk egy órát, ami remélem, még nem zavarja őt össze... Bár amilyen kicsi és rendszertelen egyelőre, hogy mikor mit is csinál, nem hinném...
Ezzel csak az a gond, hogy rendszeresen keresztülhúzza a "Na, akkor most gyorsan megetetem, aztán leteszem, én is kajálok és fejek, hogy legyen még több tejem" elképzelésemet és már délután három, én még nem voltam mellszívón, nem aludtam napközben - amikor lefeküdtem, öt perc múlva sírás volt anyáért, meg a kajáért, ami aztán azóta persze nem kellett -, szóval én próbálom tartani a rendszert, csak a gyerek nem...
Vasárnap este
Egy kicsit aggódom, hogy sokat eszik, meg gyorsan nő a súlya, de nem tudom túletetni, mert ha nem kell neki a kaja, akkor kitolja a cumit a szájából. Ugye ciciből én nem tudom túletetni sajnos. Remélem, hogy csak még. Ma olvastam neki mesét, miközben evett, meg odaadtam kanállal neki mindent, amit lefejtem, de csak cuppogott még, aztán meg mégsem kellett neki a kaja, utána meg nem akart aludni sem. Ahogy néztem, ez teljesen normális, csak kényelmes volt az előző két este, hogy szinte végig tudtam aludni és nem a baba popókáját kellett rázogatni, hogy aludjon el végre.
A tipikus kérdés: ha alszik, miért alszik, ha meg nem: miért nem??? És ugyanez a sírással is...
Ma egyébként háromszor hányt le, szerencsére az esti nyűgösködése miatt nem volt alkalmam ruhát cserélni.
És a számok! Ezek a számok megőrjítenek amúgy! Elvileg közel 500 g-ot kéne ennie, mi ezt ma már el is értük, de még cuppog meg a fejét forgatja, hogy éhes és ha nincs cumi a szájában, akkor nyűglődik. Merjek neki még enni adni? Vagy most nem nő túl gyorsan? Vagy most akkor mi is van??
Hétfő délelőtt
Este csak cumival aludt el, mármint a fürdetés előtt este, kell ott is nekünk egy kis idő előkészülni, szurit kapni (nekem), meg esetleg átvedleni pizsamára, vacsorázni és így tovább. De tuti éhes volt még, mert egyből ráharapott a cicire is és egyszerre behúzta a 90-es tápszert is. Nem akarom túletetni, de mi van, ha ő tényleg így érzi jól magát? Ja, megint csak egyszer kelt fel éjjel, olyan három óra felé, aztán aludt volna szerintem akár nyolcig is, de felkeltettem, mert különben kész káosz lett volna a napunk és még így is nagyon éhes volt, hisztizett a cicin egy kicsit reggel. Péter mondta neki: fiam, jó szopizást, apád is megy be szopni. (Halkan jegyzem meg, hogy úgy tűnik, sajnos igaza lett.)
Hétfő délután
Volt itt mindenki, anyukám egész napra, apa most anyáért, a védőnő, és kiderült, a Konakiont be kellett volna adni már múlt héten a babának. Mondta a védőnő, mivel zsírban raktározódó vitamin (ADEK, így jegyeztem meg háztartástan órára), ezért ma adjam be neki és készen van, és innentől számítsam az egy hónapokat.
Ami még kiderült: recseg a parkettánk, ez az eddigi életünkben fel sem tűnt. Jellemző. Plusz nagyon hasznos dolog, hogy tudok egyszerre pisilni és fogat mosni, meg hogy ügyvédjelölt koromban megtanultam mindent egy kézzel (is) csinálni, mert a másikkal telefonáltam, vagy pakoltam, vagy aktát lapoztam, így a gyerek fél kézzel cicin van, a másikkal meg tápszert készítek neki. Ami nagyon haszontalan, az az, hogy szeretek zuhanyozni hosszan, jó sokat a jó meleg víz alatt. Erről le kell majd szoknom, illetve csak akkor engedhetem meg magamnak, amikor nem egyedül vagyok a babával.
A védőnő mondta, vigyázzak, nehogy hasfájós legyen a pici, ha többet is eszik, mint amennyi kell neki - de ez a veszély nem áll fenn, mert kiköpi az etetőt, ha elég volt neki.
Anyukám hozott fotóalbumot és tényleg a húgomra hasonlít a fiunk, némiképp vicces. Találtunk három olyan fotót, ami akár Balázsról is készülhetett volna - na ja, csak most már 30 vagyok, nem pedig 4 éves. Jövő héten a gyerekorvos jön, két hét múlva meg a védőnő. Kíváncsi vagyok, mi lesz akkor. Azt is mondta, most már ne mérjük a meztelen súlyát esténként, felesleges, heti egyszer megteszi. Én azért az ellenőrzés kedvéért lehet, továbbra is mérni fogom, illetve kíváncsi vagyok, hogy milyen ütemben gyarapszik.
Egyébként szerintem anyukám nélkül már meghülyültem volna, nagyon nagy segítség, hogy itt van, van mit ennem és így tovább. A kajával néha túlbuzgó, nem is értem, miért akar annyira etetni, most is mennek haza és kérdezte, mit süssön. Mondtam neki, nem akarom egy hónap alatt visszaszedni, ami lement a szüléssel, ácsimán! És a végén a kegyelemdöfés: a vörösvári pékségből mit hozzunk holnap? Mondtam neki, vagy süt, vagy pékség, döntse el!
Amúgy riskót fogok kérni, azt is nagyon régóta kívánom már, ettem is még utolsó hétfőn, Péternek egy gramm sem maradt abból, amit rendeltem. Tegnap is trófeásat ettünk, fél-fél adaggal beértük mindketten, meg Péter hozott friss, MELEG kenyeret, az jó volt! Tudom, hogy elvileg nem ajánlatos szoptatás közben enni, de én annak a vajaskenyérnek nem tudtam ellenállni. Lehet, azért is hányt le a gyerek háromszor, de nem érdekel, nagyon éhes voltam már!
Most megyek mellet színi, ma már másodszor, már ha hagyja a pici. (Nem, nem hagyta.)
Ma egyébként csak egyszer, reggel fakadtam sírva anyukámnak, amikor a gyerek negyed órát mellen volt és a mérleg szerint 0-t cicizett. Vicces. Lenne. Ha nem lenne új életem. És remélem, hogy egy idő után én is csak röhögni fogok rajta, de most még eléggé aggaszt a dolog, hogy nincs tejem. Mondtam is anyának, hogy én vagyok az anya, Balázs a gyerek, neki kéne bőgnie, nem nekem!!! Megyek is, ösztönözni kell a termelést. Mint valami régi szocialista jelmondat! Koncz Balázs fáradtságos munkával, három folyamatos műszakban minden nap 120 %-ot teljesít (már ha jól számolom, hogy 500-akat kéne ennie és behúz közel 600-at is akár), ezért rendkívüli súlygyarapodásban részesítjük.
Megyek, mert még vacsoráznom is kéne majd valamit, most épp szopogatom a homeós bogyókákat, de már szomjas vagyok és még fél órán át nem ihatok.
Ja, azt nem is írtam, hogy kisBalázs pelusa tegnap változatos színű volt, meg véres volt egy kicsit a köldöke is - de mindkettő teljesen rendben van a védőnő szerint. Nekem nem szabad(na) pánikolnom, de hát ismertek! És nem is magamról van szó, hanem a kisfiunkról, semmit nem akarok elrontani, nem akarom, hogy hasfájós legyen és így tovább, ahogy minden anya gondolkozik. Vagy hát szerintem gondolkozik. Ma volt egy hosszabb üvöltős nyöszörgés pelusozás előtt olyan három óra felé, meg is ijedtem, hogy fáj a hasa, de anyukám mondta, hogy nyugi, akkor órákat visítana végig, ennél keservesebben. De azért hozatok Péterrel ellenszert, csak hogy távoltartsuk a mumusokat.
Azt el is felejtettem írni, mert most gondolkoztam, mi vár még rám este, a fürdetéssel, meg az etetésekkel, meg hogy éjjel vajon mennyit leszünk fent, szóval eszembe jutott, hogy amikor sziszegtem az algopirines oxytocin injekció miatt, akkor nézett rám a nővér nagy szemekkel: EZ FÁJ? Akkor maga nem is vajúdott? (Nem, egy másodpercet sem, de úgy érzem, hogy nem bírtam volna ki.)
Űűűű, holnap lesz két hetes, jön a növekedési ugrááááás! Akkor sűrűbben fog kelni, sűrűbben lesz éhes és azt ajánlják: etessem igény szerint. Erre mondta ma a védőnő, hogy az igény szerinti szoptatás / etetés nemcsak a baba, hanem az anya igényeit is kellene, hogy jelentse. Valahogy az ő igényeit kellene a mi életünkhöz igazítani, nem fordítva. Szóval még mindig vívódom magammal, amikor az alvó csöppséget fel kell kelteni, de ha nem keltem és egymásba érnek az etetések, az maga a katasztrófa. Néha napközben csúszom negyed órát, fél órát, ha épp kajálok, az orvossal beszélek mondjuk, vagy épp el kell intéznem valamit (jut eszembe, megvan a TAJ kártyája, meg jött az OEP-től hiánypótlás, hogy küldjem meg a születési anyakönyvi kivonat másolatát, azt meg is írom most szerintem, meg még valami papírt), aztán intézni kell a TAJ-jal és a lakcímkártyával, meg az anyakönyvi kivonattal a családi pótlékot és az egyszeri anyasági támogatást is. Meg is keresem a papírokat és el is kezdem kitöltögetni.
Plusz adalék, hogy a nagypapám csütörtök óta kórházban van, és bár jobban van már, a szüleim nyakába szakadt még egy kis gond. Szóval külön köszönet és hála azért, hogy itt van anyukám és segít. Otthon meg tol egy második műszakot. Apa meg a sofőrje.
Na, megyek papírozni. Balázsról annyit, hogy kezd kikerekedni a pofija, édesen tud szuszogni, mosolyog álmában egyre többször - remélem, ha fent lesz, akkor is megteszi majd nekünk -, tartja magát, forgatja a fejét, nyitogatja a szemét, és pont olyan sandán néz rám félszemmel, icipici résnyire nyitott szemmel, ahogy álmos vasárnapi felkelésekkor az apukája szokott. A nyújtózkodása olyan még teljesen, mint Péterapaférjé, még mindig sokáig tart, nagyon erőlködik bele, minden izmát meg kell feszítenie hozzá, közben és nagyon-nagyon Péter, amikor akkor nézem.
13 naposan
2012.10.29. 19:21 - KisVirag
A bejegyzés trackback címe:
https://kisbalazzsal.blog.hu/api/trackback/id/tr164877700
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.