Most néztem, hogy az utolsó bejegyzésem - amit még nem is publikáltam - április 4-én íródott. Hajjajjj... Akkor még tél volt, öt és fél hónapos volt Manó, most meg már elmúlt fél éves, fogzik, többet alszik nappal, a tavaszban jövünk-megyünk, Balázs élvezi, Balázs izgága, kíváncsi, vigyori, kacagós, humorérzéke van, huncut, csajozik, kettes tápszert eszik újabban és én fogytam egy csomót (közel hat kilót már), kicserélve érzem magam, csak...
...csak az éjszakák ne lennének. Balázs este 8 előtt már nyűgös volt, gyors fürdetés, etetés, altatás, amit végigvihogott. Ok, felviszem, próbálom letenni. (Csak a szüleimnél jutott eszünkbe, hogy a légzésfigyelő otthon maradt, mindenki bepezsgőzve, bár én csak kicsit. Hála istennek az egyik barátnőm nem lakik onnét messze - a harmadik babájukat várja, ő adott kölcsön légzésfigyelőt, hogy ne kelljen hazajönnie senkinek. Nem mertem volna Balázst a reflux-szal és a riasztások után légzésfigyelő nélkül altatni éjjel.) Balázs 9 előtt egy kicsivel végre megnyugodott, félálomban letettem a kiságyba és mint egy tökéletes időzítőkapcsoló, abban a szentséges (szentségtelen) pillanatban, amint a kiságy popót ért, megszólaltak a harangok. Balázs szemei kipattantak, vigyorogva énekelt a harangszóval és újabb negyed órára játszani kellett őt hagyni. Ezt még egyszer eljátszottuk a haranggal, bár akkor már feküdt, de épp akkor aludt el, a kezei "olvadtak" lefelé maga mellé, a szemét többet nem nyitotta ki és amint ágyat értek a kis mancsai, megint: báng-báng-ti-ding-báng... Megint énekelés, megint vigyor. A harmadiknál már csak próbálta nyitni a szemét, fókuszálni nem tudott, elaludt. Mentünk mi is 10 után egy kicsivel, aztán hajnali kettőtől fél ötig (fél hatig - óraátállítás) voltunk fent. Balázs hol bőgött, hol röhögött, hol énekelt, hol játszani akart, persze kifolyt a pisi is a pelusból, komplett átöltöztetés, aztán Péter úgy altatta el, hogy a mellkasára fektette, mert én a derekammal nem bírtam el a gyereket. Illetve elringattam ölben, el is aludt, de amint le akartam rakni, kipattantak a szemei és bőgött, mintha a templomlépcsőre tettem volna ki.
Persze óóóóóóóóóóriási szélvihar volt, a függönyöket lengette a szobában (!!!), szakadt az eső is, 3 napig kettős fronthatás volt, de már kezdtem azon lenni, hogy Balázsnak nem tetszik a szüleimnél aludni. Pedig muszáj lesz összehaverkodniuk, mert én így kikészülök. Már enni is adtunk a gyereknek, amitől szintén nem volt hajlandó elaludni, de elcsendesedett legalább.
Aztán 8-kor (régi idő szerint 7-kor) megint kelt, hogy éhes, végül 11 előtt kászálódtunk le mindannyian.
Durva volt, az azt megelőző éjjel 2 órát nem aludtunk, utána kettő és felet - ami az átállítás miatt három és fél, így volt, hogy Péterrel a fejünket sem tudtuk felemelni, hogy jól van-e Balázs...
A hétvégét, péntektől vasárnapig a szüleimnél töltöttük Balázzsal ketten, Balázs élvezte a társaságot, én meg élveztem, hogy bambulhatok ki a fejemből. Vasárnap aztán, amikor hazaértünk ketten, Péter még sehol - ő közben barlangászni volt -, Balázst letettem a szőnyegre és szépen lassan körülnézett: áhá, otthon vagyunk. Áhá, itt van minden. DE! Hol vannak a hódolók??? Mivel akkor is pocsék idő volt még, nagykabátos-csizmás, vettem magamnak kondibérletet (futáshoz), folytattam a heti 4 alkalmas futásos szériámat.
Ő mondta, hogy ilyen nincs, ha nem eszik-nem iszik a fogzástól, egy spatulával meg két kézzel lehet rajta segíteni. Homeós bogyó és ha nem oldódik meg a dolog, akkor hívjam fel, ad időpontot. Még egy hetet próbáltam Balázzsal, de hol evett, hol nem evett, hol ez kellett neki, hol az.
Amint azóta kiderült, az én gyerekkori gyerekorvosomat aranyba kéne foglalni. Kérdezte, mit eszik Balázs. Mondtam, erre összenéztek az asszisztenssel, hogy NULLÁS tápszert? Mondom, igen, én kértem tejberizspép receptet is, meg kérdeztem, nem lehetne-e másik tápot (az anyai ösztön, ehh...), de a mi orvosunk azt mondta, egy éves koráig eheti ezt a tápot. Azonnal kaptam is a két doboz 2-eset, mert a 0-s 4 kg-ig, az 1-es 6-7 kg-ig jó és mivel Balázs közel 9 kiló, ezért nem jó már neki a nullás. Már ekkor a földön volt az állam...
Továbbá kaptunk még Noraizé kúpot - kértem Germicidet, de arra azt mondta, azt nem szívesen ad, mert elfedi a tüneteket, volt átfúródott vakbeles kis páciense. Nem vették észre, hogy nagy a baj, mert tele volt germiciddel. Jó, akkor azt ne. De azonnal kettő Noraizét írt fel. Meg a homeós bogyók: Borax 9CH napi 3x5, Chamomilla 9CH napi 1x5, este. Itatni nem kell Balázst, majd iszik, ha szomjas lesz, a püré is elég neki. Normális, hogy egy éjjel akár 15-ször is felébred, de hagyjuk sírni, 3 éjszaka alatt leszokik róla. Viszont úgy kell etetni, hogy hajnalban / reggel táp, tízóraira gyümölcspüré, ebédre főzelék, délután gyümölcspüré, este tápos főzelék. (Először főzelék van, aztán táp, nem kanalazok én annyit.)
Továbbá kaptunk még Noraizé kúpot - kértem Germicidet, de arra azt mondta, azt nem szívesen ad, mert elfedi a tüneteket, volt átfúródott vakbeles kis páciense. Nem vették észre, hogy nagy a baj, mert tele volt germiciddel. Jó, akkor azt ne. De azonnal kettő Noraizét írt fel. Meg a homeós bogyók: Borax 9CH napi 3x5, Chamomilla 9CH napi 1x5, este. Itatni nem kell Balázst, majd iszik, ha szomjas lesz, a püré is elég neki. Normális, hogy egy éjjel akár 15-ször is felébred, de hagyjuk sírni, 3 éjszaka alatt leszokik róla. Viszont úgy kell etetni, hogy hajnalban / reggel táp, tízóraira gyümölcspüré, ebédre főzelék, délután gyümölcspüré, este tápos főzelék. (Először főzelék van, aztán táp, nem kanalazok én annyit.)
Egy hónap múlva vissza kell menni, illetve azt mondta a doki, hogy ránézne - nyilván visszaviszem. Jelzem, 3.500,- Ft volt a magánrendelés, de azóta csend van éjszaka. 1-3 keléssel megússzuk és inkább késő hajnali / kora reggeli kelések vannak, nem éjfél meg fél egy, meg negyed kettő és így tovább, 1-2 óránként, akár többször is. Igaz, hogy kint alszunk a nappaliban, szerintem kevésbé zavarjuk egymást, de egyet aludtunk már azóta bent is próbaképpen és azon túl, hogy mi sűrűn ébredtünk, Balázs aludt, mint a bunda.
A jóidővel megérkezett az is végre, hogy mi is többet vagyunk kint, szellőztetünk, Balázson kevesebb ruha van, könnyebb vele elindulni, jönni-menni. Plusz azóta, hogy éjjel alszik rendesen, még kiegyensúlyozottabb, nyugodtabb - persze ha a fogai is hagyják őt. Élvezi, ha emberek között vagyunk, ha van látnivaló, ha nézelődhet. Egyetlen dolog gátolja még a nézelődésben: még nem tud ülni. Így nem merem feltámasztani őt a babakocsi sportrészében, amiért reklamál is rendesen, de nem akarom őt úgy ültetni, hogy egyedül még nem képes rá. Hihetetlenül vigyori továbbra is, már látszik kacagásnál a két alsó kis foga - az egyik kisebb, mint a másik, de már látszanak!
Kiszámoltam, hogy ha csak bébiételt kap, akkor az egy hónapban mekkora költséggel jár, úgyhogy elkezdtem neki főzni. Persze vagy importzöldség és -gyümölcs van, vagy semmilyen, illetve csak elvétve néhány, úgyhogy a répa-krumpli-cukkini-cékla (bár céklát még nem kapott) vonal mentén haladunk, de ezek is jól kombinálhatóak. Most kapott már paradicsomot is, abból is tudok olyan konzervet venni, ami hámozott és semmi más nincs benne, csak paradicsom meg víz. Kap már babakekszet is, meg almát. Egész nagy jonagoldokat tüntet el 2 db babakeksszel meg egy kis vízzel összeturmixolva tízóraira, annyi még egy felnőttnek is elég lenne. Épp írtam is, hogy a nagykönyv szerint 150 g püré egy adag a babáknak, Balázsnak meg 250.
Egy szempillantás alatt fordul hasról hátra és hátról hasra, gurul, ha olyanja van, tolat és körbe-karikába mászkál a kis kezein, nagyon édes. És gyors. És minden érdekli, ami nem az ő játéka. Amikor a mosogatógépet pakoltam ki, adnom kellett neki egy fém kiskanalat, addig mondta a magáét nekem. Ha teregetek, kukucs-játékot játszunk a ruhákkal, ha főzök, táncol a fakanál, bár főzni úgy szeretek, hogy ő alszik, illetve apai felügyelet alatt áll. Múltkor a cipőszsákomat kellett megkóstolnia. Rengeteget nyáladzik, beszél, berreg. A legújabb találmánya, hogy letolat a szőnyegről, összenyálazza a parkettét, kézzel szétmacsgálja, megnézi közelről és messziről, majd nyitott szájjal rátapad (igen, sajnos a parkettára, elkezdődött a koszevéses immunerősítés), majd szépen berreg a saját nyálába. Ha nem látom, nem hiszem el.
A függöny a másik nagy isten, moshatom majd a sötétítőket, mert mindegyik nyálas, akárcsak az előszobatükör. Egyéni dekorációs elemekkel bír a házunk.
Azt hiszem, ennyi.
Ja, és Balázs egyre kevésbé baba és egyre inkább kisfiú. Ahogy nézem néha, ahogy elbámul, ahogy vigyorog, ahogy csibészkedik - néha fura, hogy még nem is tud beszélni. És azok a szemek! Péter nem fog örülni, de Maszatnak vannak a világon a legszebb szemei!
