Az ember élete megváltozik, ha gyereke lesz. Közhely, de nagyon is igaz. Épp ezért nem hiszek a hállivúdi csillivilli képeknek, sztoriknak, mert olyan nincs, hogy minden zökkenőmentes. Esetleg ha az embernek annyi pénze van, hogy szolgálók hada lesi minden kívánságát és legalább négy dadája van, na, akkor, talán.
Szóval hurrá, nyaralunk! Szó se róla, jó volt kimozdulni, de se borozás nem volt - amit felbontottunk egyik este, az két nappal később már pezsgő volt, nem mertünk inni belőle -, se pihenés. Sőt, egészen jó kis lókoszt-nyaralás kerekedett belőle - Balázs elintézte -, mert még étterembe sem tudtunk beülni. Mivel Balázs nem viselkedett éppen szalonképesen ("Ha van nálad kaka, most vágd oda!", csak ő a pürével csinálta), sőt, ha újdonságot látott, képtelenség volt beletalálni a szájába, van is róla videó jóóóó hosszú, tehát az a megoldás, hogy megetetem Babót is az étteremben, nem játszott, ráadásul az alvása egybeesik az ebédidővel (fél 12 és 1 óra között), este meg már fáradtabb, akkor nem szabad hagyni túlpörögni, fürdetés (fél nyolc) után meg már nem visszük ki, mert akkor megintcsak nem alszik el, így maradt az, hogy tényleg önellátóak voltunk az apartmanban.
És ha már apartman: életemben ilyen helyen nem jártam még. A fully equipped (teljesen felszerelt) az a szó legszorosabb értelmében fully is volt, meg equipped is. Mint utóbb kiderült, négycsillagos a hely, de meg is érdemelte. Mosogatógép, hozzá mosogatózselé, kézmosó, törölközők, kádkilépő (zuhanykabin, nnna), teljesen felszerelt konyha, élre vasalt konyharuhákkal, vagy 4 váltás tiszta terítővel, szűrővel a kávéfőzőbe, sóval, borssal, fogpiszkálóval, többféle boros- és koktélospohárral, teljes edénykészlettel, többféle csészével, bögrével... Hajszárítóval, váltás ágyneművel, erkélyen gyertyával, ruhaszárítóval, csipeszekkel - mintha anyámékhoz jöttünk volna! És persze szerencsére renddel és tisztasággal. (Mindenek előtt.)
A szállás linkje itt van: http://www.bled-holiday.com/
A szállás linkje itt van: http://www.bled-holiday.com/
Mi az apartement Susnik nr. 2-ben voltunk - az 1. sz. már foglalt volt, pedig onnét lett volna kilátás a tóra és a szigetre az erkélyről, bántam is nagyon, mert egyszer belógtam megnézni, hogy azért mégis mekkorát hazudnak, de semekkorát. A tó tényleg öt perc, a városközpont is, bár fel kell mászni a dombra, minden nagyon közel van és nem megterhelő. Ja, jut eszembe, ha már tó: kétszer körbe is futottam. Kedden és pénteken. Először 50 perc volt a 6 km, aztán meg már csak 40. Megtáltosodtam. De annyira szép volt, hogy nem tudtam volna inkább aludni, pedig a többi kisgyerekes anya - és talán apa is - tudja, hogy minden perc alvás gyémántot ér, főleg, ha a gyerek is alszik még akkor.
A képek magukért beszélnek, nagyon szeretnénk visszamenni még, de nyilván, ha legközelebb ekkora gyerekkel nyaralunk, azt vagy aktív nagyszülői vagy bébiszitteri jelenléttel tesszük. Nekünk is járna a pihenés.
Balázs miatt megérte, sokat fejlődött, önállósodott egy hét alatt, élvezte azt is, hogy apa szinte folyton ott van vele, lehet vele mókázni, mindig van valami új ötlete. Én élveztem, hogy azért nem mindent nekem kell egyedül, mint sima hétköznapokon, meg a reggeli futásokat, a helyet... (Életem első nyaralása, amikor nem híztam egy grammot se, egyébként.) Péter is el tudott menni fotózni egyedül, neki is nyaralás volt így, kicsit foglalkozhatott azzal, ami érdekelte.
És a feketeleves? A hazaút. Balázs ugyanis úgy döntött, kihagyja a szombat délutáni alvását - a héten már harmadszor - és éktelen üvöltésbe kezd Siófoktól. Péternek mondtam, hogy álljon meg, cserélünk, de mondta, ő nem lenne képes még egy órát énekelni hátul Bogyóvárinak, maradjon csak minden szépen úgy, ahogy van. Kínomban már azt sem bántam, ha Balázs szétrágja az évek óta ácsingózott órámnak a szíját, csak maradjon csöndben. Péter pedig egy gyorshajtásos csekket nem bánt volna, csak érjünk haza.
Összességében: szép volt, jó volt, rövid volt, visszamennénk, és nem azért, mert szaranya vagyok, hanem mert úgy érzem, nekünk is jár a pihenés: gyerek nélkül VAGY gyerekfelügyelővel mennénk.
