Az új életünk

Február 24-től...

Ott hagytam abba, hogy volt egy beteg Péterem hétvégére, bár próbált segíteni, de láttam rajta, hogy nagyon odavan. Amit tudott, megcsinált és ezért hálás is vagyok neki, de persze ez nem volt ugyanaz...

Vasárnap a szakadó esőben mentünk sétálni Balázzsal ketten, amiatt is menni akartam, hogy ne legyen a bacis apukája mellett. Amikor kiértem a babakocsival az udvarról, akkor kezdett rá csak igazán... Nem volt kellemes. Pont összetalálkoztunk a sétálótársainkkal, bár a porontyok még nem látták egymást, kíváncsi is vagyok, mit fognak majd egymáshoz szólni. Balázs elég nyűgös volt vasárnap délután, én mondjuk az időre fogtam, esett egész nap. Fürdetésnél még nem volt baja, elaludt gyorsan, egy óra múlva üvöltve ébredt és üvöltött szegénykém orrszívózás közben is, na meg rázta a fejét.

Nagyon gyanús volt nekem - hőemelkedés, orrszívás, fejrázás, imádkoztam, hogy a fogzás legyen, de nem az volt! Alig aludtam, egész éjjel azt figyeltem, hogyan lélegzik. Hát, nehezen szegénykém, volt pár visítós orrszívásunk azon a hajnalon. Hétfőn délután rendelt a dokink, Balázsnak hőemelkedése is volt, nem nagy, de azért volt, bágyadtabb volt, fura mód nyugodtabb, illetve inkább nyomottabb. Tudtam, hogy középfül-gyulladás, a keserves sírás orrszívás közben (ilyenkor fáj nekik) meg a fejrázás elárulták. Baromi sokat kellett várni a dokinőnél, bár hála istennek nem kellett a beteg gyerekek között ülnünk, de még így sem volt kellemes. Közel két órán át dajkáltam a szentemet, majd persze akkor került ránk a sor, amikor elaludt.

A torka picit gyulladt volt, az egyik füle tiszta, a másik viszont már váladékos. Azt mondta a dokinő, hogy "ez még nem középfül-gyulladás, de már az előszobájában vagyunk". Nagyszerű. Fenistil cseppek, orrcsepp, mellkaskenegető cucc, orrspré, orrszívás. Agyrém. Az első két nap visított Balázs szegény keservesen, amikor orrszívás volt, de aztán, ahogy tisztult, jobb lett. Mondta a dokinő, hogy az orrspré és a szívás között teljen el 10 perc, meg azt is, hogy Balázst tekerjem be szorosan egy takaróba, hogy ne tudja kiütni vagy kiszedni a kezemből az orrszívót és kicsit lógassam is le az ágyról, mert úgy a leghatékonyabb, ha lóg a feje egy picit. (Azóta nem tekerem takaróba és sokkal jobban tűri a dolgokat.) Péter a gyerek ilyen módon történő becsomagolására szokta azt mondani, hogy baba-tortillát készítünk.

Persze kedd estére én is beteg lettem, neocitrannal és pálinkával, aztán mézes pálinkával kúráltam magam és úgy tűnt, hogy hét vége felé kezdünk jobban lenni. Balázs csütörtökig volt nagyon beteg, aztán jobb lett egy picit. Szerdán sokat volt hason, mindenért nyúlt, mindent a szájába tömött, megrágott. Csütörtökön kiszedte a cumit a szájából, bandzsítva megnézte, majd fordítva (gomb befelé, szívóka kifelé) visszatette a szájába. Annyira nevettem rajta, meg kellett zabálni, persze ő is kacagott velem (ha anya nevet, akkor biztos tudja, mit csinál, nevetek én is vele), csak azt nem tudta a kis lüke, hogy éppen őt röhögjük ki.

A szombat már kezdett egész jó lenni, este tartottuk Péter születésnapját - az megérne egy külön posztot, csak nem ezen az oldalon!!! -, a szüleim vigyáztak Balázsra. De mielőtt ennyire előreszaladok, szombaton az alábbi dolgok is történtek:
- Balázs szombat reggel kiborította az őszibarackot - kiütötte a poharat a kezemből -, még jó, hogy szép napos idő volt és ki tudtam mosni a pihenőszékét. Most már tudom, hány négyzetméter 50 ml-nyi barackpép.
- Balázs kinőtte a mózesét, a teljesen vízszintesig dönthető sportrészben sétáltattuk vasárnaptól és szombaton a sportrészben kapta a répát, amit szépen becsókolt. Megkockáztatom, jobban ízlett neki a répafőzelék, mint a barack vagy az alma. (Péter erre mondta, hogy ő apasági tesztet kér, ha a gyerek szereti a répafőzeléket).
- Szombat délután pihenőszék híján Balázs a járókában matatott hason. Kimentem a konyhából, visszamentem és teljesen más irányba nézelődött, mint amikor otthagytam. Szóval Balázs körbeforog, egyelőre még csak úgy, mint a kutya a farka után és csak egy irányba.

Szombat este buli. Haza szerettem volna érni legkésőbb hajnali egyre, háromnegyed három lett belőle és egy cudar másnap. Nem tudom, hogy a bulizás, a nemalvás, a meleg szombat tette-e, de Balázs is és én is rosszabbul voltunk megint. Viszont én ilyet soha többet nem csinálok! Másnaposságot csak akkor vállalok be, ha másnap nem nekem kell ellátni Manóvári KisBalázst. Nem ragozom, szörnyű volt. Délben Péter elvitte sétálni Babónkat, én aludtam egy bő órát, majd délután is aludtunk Balázzsal együtt. Jólesett. Délután már jobban voltam, de a délelőtt nem embernek való volt. Balázs is csak nézett rám nagy szemekkel, amikor alig bírtam kinyitni a szememet, meg amikor egy-két nyöszörgést azért elengedtem. Szóval soha többet - ne lásson így a gyerek se és magamat is hadd ne kínozzam.

A hétfő viszonylag eseménytelen volt, sétáltunk közösen egyet a "társainkkal", meséltem a hétvégét, meg hogy így soha többet! Balázs kedden megint nyűgösebb volt, alig aludt délben. Szerdán melegfront jött, meg volt öt látogatónk és nem tudom, hogy ennek vagy valami másnak a hatására-e, de visszaestünk megint mind a ketten.

Olyannyira szarul lettünk, hogy megint volt éjjeli és hajnali orrszívás is, azt hittem, sosem lesz vége! Szerdán Balázst otthagytam a játszószőnyegén a nappaliban, kimentem, jövök vissza, Balázs félig a kanapé alól pillog ki hason, a kezeire támaszkodva, magát feltolva. MICSODA?!?!?!?! Balázs átfordult! Hátról hasra!!! Hagytam még őt "egyedül" játszani és persze megint megismételte a produkciót: lábakat felhúz, ívbe feszül, oldalra fordul, még jobban megfeszül és bumm, hason is van. Nyöszörögve, lassan, erőlködve kitornázza az egyik kis kezét, aztán a másikat, majd nagy szemekkel pillog körbe. Éééés amikor néztem, megcsinálta oda és vissza is. Csak egy oldalra tudja még a produkciót, de ez így normális állítólag. Négy és fél hónaposan megfordult. Nagyszerű! Örülök, persze - de itt van vége szerintem az édes babakornak (azaz annak, hogy ottmaradt, ahova tettem).

És rájött a huncut, hogy az ívbe feszülést és fordulást bárhol, akár a pihenőszékben is lehet kivitelezni és gyakorolja is sűrűn. Ha kézben tartom, függőlegesen, akkor keljfeljancsizik, mászik kifelé oldalra a karunkból, ha valamira kíváncsi és menne és menne és csak menne...

A büszkeségem sem tudta elfeledtetni, hogy milyen pocsékul is vagyunk... A csütörtököm arra ment rá, hogy fenyő aromavizet kerestem Balázsnak, mert az állítólag mindent kihoz a gyerekből. Illóolajat még nem párologtathatok, erre lenne az aromavíz egy éves kor alatt, de ebben a tetves országban persze nem lehet ilyet kapni! Délelőtt már bőgtem, hogy meg akarok gyógyulni, meg neki is meg kéne már, és úgy voltam vele, most már akár nevezhetnénk is az "én ennyi taknyot emberből kifolyni még nem láttam!" című versenyre. Szóval már bőgtem, mandulaműtétet vizualizáltam magunknak, orrmosást és hetekig tartó orrszívást. Beszéltem egy aromaterapeutával, aki mondta, valóban, olajat ne párologtassak Balázsnak, mert rosszul lehet tőle, én viszont ne csak mézes pálinkát igyak, hanem fahéjas-szegfűszeges-mézeset. Háááát... Nem volt otthon szegfűszeg, de eszembe jutott, hogy a mézeskalács fűszerkeverékben meg épp ezek vannak, meg még gyömbér is. Kevertem magamnak egyet, olyan volt, mint a híg iszap, de lássatok csodát, segített (az a három, amit eddig ittam)!