Ott hagytam abba, hogy a szerda sem volt sokkal jobb, mint a kedd.
És a csütörtök sem, Balázs továbbra is bojkottálta az éjszakai alvást. A nappali a Viburcol kúppal megoldódni látszik - vagy a mozgásfejlődés miatt alszik többet, vagy rájött, hogy az jó -, de az éjszakák katasztrofálisak.
Megírom majd azt is, a húsvét milyen volt (katasztrófa, vagy tragikomikus, a maga babás módján), de most a babás jóga jön. Merthogy kisBalázs lelkes. Nagyon kevés dologban láttam őt öt és fél hónap alatt ennyire lelkesnek, az egyik ilyen az evés például.
Már múlt hét kedden is szerettem volna menni, de akkor a hó miatt le kellett mondanom - az egy dolog, hogy én tudok vezetni, de hogy más is, afelől - minél többet vezetek - komoly kétségeim vannak.
Már délelőtt összerámoltam mindent, vagy legalábbis igyekeztem összerámolni. Mondták, vigyek takarót és valami kedvenc kisállatkát / játékot, ha esetleg unatkozna Bogyóka. Eléggé hülye helyen van a jógastúdió, mármint nehéz kocsival megközelíteni és parkolóhelyet vadászni, de ötödszörre csak beálltam arra a helyre a kombival is (íves az utca, ezt még gyakorolnom kell, khm...) Negyed órával korábban érkeztünk, ahogy kérték a honlapon, a többi baba és mama felől még semmi hír. Öten fértünk volna el, a végén négyen lettünk, minden baba fiú és 5-6 hónapos volt.
Matrac, párna, takaró jár mindenkinek, van öltöző, de a mamák a teremben öltöznek (én úgy mentem, hogy át se kelljen öltöznöm, hátha el kell menekülnöm vele óra közben / a végén). Balázs először csak megfigyelt, pillogott a hátán naaaaaaaaagy szemekkel, nézte az oktatót. Beszkennelte aztán a termet, a többi érkező babát és mamát, majd tíz perc után úgy döntött: elég volt. Hasra fordult, meglátta az egyik falat elfoglaló tükröt és vigyor volt szinte végig. Produkálta magát, mászni próbált, kalimpált, beszélt, vigyorgott és nézte a többi gyereket.
Bevallom, kicsit féltem, hogy hogyan fog viszonyulni a többi gyerekhez, nem fog-e félni vagy üvölteni tőlük (a rohadt hosszú tél miatt nem nagyon jutottunk el a többi babás barátnővel egymáshoz), de vigyorgott rájuk is, amikor meglátta őket, járt keze-lába és próbálta elérni a többieket. Éééédes volt nagyon. Szemmel láthatóan baromira élvezte a dolgot (én, mivel reggel voltam futni és nem sikerült teljesen lenyújtani, annyira nem, de ez más kérdés).
Persze légzéssel kezdtünk, nekem viszont már a ráhangolódásnál megbukott az, hogy én is jógázzam. Balázs gurulva közlekedik, tehát nem tudtam becsukni a szememet és elengedni magam, figyelni kellett őt teljes erőből. Aztán babamasszázs jött, ami azért volt nehéz, mert a forgást élvező lurkókat nehéz háton tartani. Alapjában véve jó volt, de beigazolódott az anyai ösztönöm. Anno azért nem kezdtem el Balázst masszírozni, mert láttam, mennyire utálja, ha próbálom a kis testrészeit pakolgatni.
