Kaptam egy ilyen linket a minap:

http://5b.hu/viccesen-a-gyermekvallalasrol/

A vicces az egészben, hogy ki tudom egészíteni. Hogy mivel?

- Pisilni / kakálni pelenkán kívül a legjobb móka! A fürdővízbe, anya ruhájára, kezére, a szőnyegre még sokkal jobb!
- Pelenkázás közben üvölteni KELL, mintha nyúznánk. Ha mégis csönd van, akkor pelenkából kipisilés, -kakálás van folyamatban. Öltöztetés közben szintén visítani KELL.
- Pukizni irtózatosan büdöset akkor kell, amikor orvosnál vagyunk, illetve vendégeink vannak.
- Ínnyel is rá lehet harapni dolgokra, különös tekintettel anya mellbimbójára.
- A baba addig alszik, amíg a segge kiságyat nem ér. Ha benne van, juszt se akar!
- Ha alszik napközben és a szülő azt tervezi, hogy vele fog aludni, akkor különös tehetséggel várja ki azt a pillanatot az ébredéssel, amikor a zombi szülő épp húzná magára a pokrócot.
- Ha a szülő tervezi, hogy alszik napközben, a baba nem fog aludni.
- Mosolyogni idegenekre kell, anyára és apára minek?! Arra még évek vannak!
- Ha babakocsival közlekedsz, senki nem vesz észre, nem enged előre, nem segít buszra feltenni és leszedni. Ha szólni mersz, hogy legalább álljanak odébb, akkor a te k. anyádat, természetesen. (A legdurvább, amikor a másik babakocsis anyuka csukja be az ajtót az orrod előtt, eszébe se jutna megfogni - minek, neki sem segített senki!)
- Hajnalban csak addig érdekes ébredezni, amíg anya megnézi, mi baj van. Amint anya talpra tud állni, kitapogatja a villanyt, a szemüvegét, észhez tér annyira, hogy nem vallatni akarják, ez csak az új élete és a kiságyban a gyereke, addigra a baba édesdeden alszik. Majd mire anya megnyugszik, hogy semmi baj sincs és elaludna végre, kezdődik az egész elölről.
- Orvosságból, tápszerből, kiscipőből, ruhából, játékból és még ki tudja, miből: MINDIG a legdrágább lesz csak jó a gyereknek.
- A fejlesztő játék a szülők idegesítésére való.
- A járdaszegély úgyszintén.
- A szoptatás nem fogyaszt, nem könnyű, nem megy mindenkinek, ellenben fáj, kellemetlen, a kevés tej is szivárog és a legváratlanabb helyzetekben áztatja át a ruhát.
- Városi legendák születnek olyan babákról, akik szeretnek hason lenni. Olyanokról is, akik átalusszák az éjszakát.
- Mindenki anyáz. Na nem úgy: vagy hat alkalom telik el, mire rájössz, hogy a védőnő és a gyerekorvos rád gondol, amikor azt mondja: anya.

És a hetünk dióhéjban - a legfontosabb: Balázzsal jártunk az ortopédián, minden rendben van vele. Csípővel, lábacskákkal, kobakkal. És nem sírt, még csak fel sem ébredt rendesen a vizsgálatra, mindenki el volt tőle ájulva, milyen jó fiú! Legközelebb pedig akkor kell mennünk, ha önállóan jár. Nem pisilt és nem kakált oda a vizsgálóasztalra, szóval tényleg büszke voltam rá!

Hétfőn pedig a gyerekorvos járt nálunk utoljára - akkor is minden okés volt, azt leszámítva, hogy Balázs épp akkor aludt be, amikor a dokinő megnézte volna, mit tud már a nagyfiú. Határozottan van humorérzéke a gyereknek.

Balázs néha már mosolyog, Péterre és rám is, bár sokat kell magamat produkálnom és napi 2-3 mosolynál több nem jut nekem. Egyébként néha mintha már nézné a kezeit, illetve rájönne, hogy el tudja találni velük a játékívre lógatott cuccokat a pihenőszékben. Az, hogy a látóterébe helyezem a kezét és mozgatom, még mindig nem megy. Nő, mint a gomba, kedd este, amikor hét hetes volt, 5080 grammra mázsáltuk.

Én továbbra is iszonyatosan fáradt vagyok, Péter nemkülönben, de hajnalban már csak tápszert kap Balázs. Így döntött a családi kupaktanács. Egyébként egyre többet nyavalyog, nyűgösködik meg hisztizik szoptatás közben, nem tudom, meddig bírjuk még - mármint Balázs, meg én -, mivel a szívem szakad meg, hogy látom: éhes, enne, de valamiért nem jó neki ez a konstrukció. Az etetőjéből viszont simán megeszi, kicuclizza (ugye azért etető és nem cumisüveg, mert ugyanúgy meg kell dolgozni a kajáért, mintha nem tápszert kapna), dolgozik vele, érte. Nem értem. De a bűvös hat hetet elértük, szóval most már egy kicsit nyugodtabban nézek a jövő elé, mert úgy vagyok vele: én (szinte) mindent megtettem. És nem szeretnék önzőnek tűnni, de úúúúúgy hiányzik, hogy beüljek egy kávézóba és igyak egy nagy pohár valamilyen karácsonyi ízesítésű lattét vagy macchiatót! Tegnap az ortopédia után egyedül ihattam volna, de ökör iszik magában, még ha csak kávéról is lenne szó. Szóval remélem, jövő hétre találok gyakorló kismamát, aki hasonlóan érez.

Balázs egyre többet kér enni - szerdán, december ötödikén pedig eljutottunk oda, hogy Balázs 3 és fél óránként evett, keveset bukott vissza a nagyobb mennyiségből és így akkor nem napi 7, hanem napi hat alkalom van, mivel még éjjel is kapott enni. Tegnap amúgy kétségbeesve kérdeztem Bogi barátnőmet, hogy most akkor én nem vagyok hülye, vagy a kismamák élete nem 24 órás, hogy hogy is van az, hogy egyen napi hatszor, aludja át az éjszakát és egyen négyóránként. Nem vagyok nagy matematikus, de ez a három feltétel egy egyenletben nem teljesíthető. És kiderült, igazam van, mert akkor lesz valahol egy "sűrítés", a baba igényei szerint, pl. hogy eszik hétkor, aztán 9-kor, utána egykor, ötkor és este megint kilenckor, aztán alvás reggelig. De ez is öt alkalom, jól tudom leszámolni az ujjaimon. Most várom a csodát, hátha nálunk is lehet(ne) így. A doktornővel is megbeszéltem, hogy lehetne a 4 óra, viszont jövő hétig nem akartam volna átállni, mert megyünk az első itteni oltásokra és olyan időpontban, ami épp etetés előtt lett volna, hogy a rotát is be tudják adni. Mindegy, majd trükközöm legfeljebb egy kicsit.