Az új életünk

Nem is tudom, merjek-e vele büszkélkedni. El sem hiszem. Komolyan. Balázs már a többedik éjszakát aludta át. Oké, néha kiesik a cumija, vagy begyűri egy-egy testrészét maga alá, akkor azon segítünk, de cumival simán visszaalszik. Ha éhes (lenne), akkor viszont sír(na). De nem, alszik tovább. Tegnap, azaz január másodikán még azon aggódtam: kicsi ahhoz, hogy ritkábban és így többet egyen egy-egy alkalommal. Az idő viszont rácáfolt, és az idő csak egy nap volt: Balázs négyóránként eszik. Szinte óramű pontossággal kel magától. Na jó, ez csak ma volt így, tegnap még ott pánikoltam, hogy mi is lesz, mert nem fogja bírni, hogy fog kijönni az esti fürdetés meg etetés - nem utolsó sorban Péter miatt, hiszen ő dolgozni kel reggelente.

Meg ugye hogy akkor mi lesz a szoptatással. Hogy akkor ha kevesebb alkalommal teszem mellre, kevesebb lesz a tej is?

Egyelőre nem nagyon, de csak a mai napot tudom. Mindegy. Ami van, ameddig van, megkapja. Illetve három hónapos koráig biztos. Aztán majd meglátjuk...

Elkezdtem otthon tornázni. Van egy kis füzetecském, baba-mama torna. Tegnap Balázs még zokon vette, ma már mosolygott is egy-egy gyakorlat alkalmával. Kezdő kismamák és babátlanok figyelmébe: attól baba-mama, hogy a gyerek a nehezék, plusz súly, ő nem tornázik. Az kéne még, rá is figyelni! Szóval tegnap morogtam is, hogy a karizom- és háterősítő gyakorlatok a hat és fél kilós plusz súlyzómmal jobb lenne és ma már nem nézett nagy kerek szemekkel rám a gyermekem, hogy mit is akarok vele.

Jut eszembe: nem tudom, ez honnan jött a kisfiamnak, de ha valami nem okés, akkor nem sír azonnal, hanem tányérnyira nyitja a kis kék szemeit és úgy néz, mintha nagyon mondani akarna valamit, riadt tekintettel és csak utána jön a sírás. Kivéve, ha éhes, vagy megüti magát, mert akkor azonnal vááááááááá van. Ja, és ha megijed, akkor egy pillanat alatt sza-bá-lyo-san lefittyed a szája és úgy kezd el sírni. Én ilyet még nem láttam, pedig láttam gyereket eleget.

Elkezdtük Balázst rendszerbe szoktatásosan altatni is: ha látjuk, hogy álmos, ölben mese, aztán kiságyban suttogás, Bóbita, Estejó, Altató, ki-ki vérmérséklete és türelme szerint választ és mondja. Karácsony környékén sokat volt ölben, nem szeretném, ha megszokná, mert én otthon, egyedül, fájós háttal-derékkal-karral, biztos nem tudom ringatni őt naponta akár többször is, amikor őfelsége aludni óhajt. Úgyhogy elolvastam az Álomba ringató praktikák c. alapművet, az inspirált és most meg próbálok következetes maradni. Persze néha egyszerűbb lenne felvenni, elringatni és egy-egy alkalommal a Bóbita a könyökömön jön ki, de szeretném, ha tudna egyedül is elaludni és legalább ebből nem lenne cirkusz később. Vagy ha nem is egyedül elaludni, legalább meglenne a szertartása az alvásnak.

Körbejártam a babaúszást is, és épp arról beszélgettünk, akkor lehet Balázst vinni, ha négyóránként fog enni és tudjuk már, mikor alszik. Mert azt írták, egy-másfél órával evés után vigyük és ne alvásidőben - KÖSZÖNJÜK! Balázsnál ez még random módon működik. És vannak otthoni előkészületek is, 30 fokos vízben kell kezdeni a fürdetést és utána melegíteni 40-re, amit Balázs szeret és LE KELL LOCSOLNI AZ ARCÁT. Amitől pár másodperces légzéskimaradása lehet. (NEEEEEEEEEEEEEEEEEEE!!!) Íme, az oldalról elérhető a videó linkje, hogy hogyan is kéne ezt csinálni: http://www.babamamauszas.hu/info1.html Nem akarok megint rossz zsaru lenni, nekem már a szoptatáskor is a szívem szakad meg, egyrészt, másrészt adtam már Balázsnak kúpot és attól is rosszul voltam. Az oltásokról már nem is beszélve. Mármint hogy el kell vinni, le kell vetkőztetni, le kell fogni... Áh, nem nekem való az anyaságnak ez a része!

Ma séta közben összefutottam egy másik kismamával, neki öt hónapos a kislánya, és neki sincs ismerőse, jóformán Budapesten sem, nemhogy ezen a környéken. Számot cseréltünk, ha csak hetente egyszer tudunk beszélgetni a lurkók szellőztetése közben, már az is jó.

Holnap kora délután pedig érkezik a felmentő sereg: anyukám és a húgom!