Kedden délelőtt mégsem jött a védőnő. Jöhetett volna, mert kitakarítottam hétfőn, annak ellenére, hogy zombi voltam és aludtam volna inkább, mert Balázs a megfázás miatt vasárnapról hétfőre és hétfőről keddre nem nagyon aludt a hajnali evés után. Cserébe el-elszundított napközben, de mire leraktam volna, vagy én is aludtam volna, vagy ne lett volna végre dolgom, nyitogatta a kis szemeit.

Megbeszéltük, hogy akkor pénteken kilencre jön a védőnő - pedig lettek volna nagyon fontos kérdéseim -, de mondtam, üsse kavics, jó lesz az a reggel kilenc. Úgyhogy kedden aztán szabad lett a délelőtt, voltunk sétálni. Azt hiszem. (Nem jó ez így, hogy napokkal később próbálom rekonstruálni az eseményeket...)

Azt hiszem, a takonykór miatt elmaradt kedden, hat hetesen az a látványos "ugrás". Szépen lassan kezdett el mindent csinálni: követni a szemével a csörgőt, fejét fordítani utána, gőgicsélni. A mosoly még mindig csak másnak jár és ritkán, illetve elalvás közben szeret / szokott vigyorogni. Beszélget a cicivel, illetve veszekszik is vele, gőgicsél, jár keze-lába, bár ez utóbbi még nem tudatosan. Tényleg másképp sír, ha éhes, másképp, ha csak kiesett a cumija és kéri vissza, vagy esetleg felbüfizett valamit, ami a szájából kifolyva hidegíti, meg akkor is, ha álmos. Plusz van egy keservesen "vernyogós" sírása is, ha hasra teszem és totál elege lesz belőle.

Próbálok vele olyat is játszani, hogy ez itt az ő keze, fogja meg a nyuszi fülét, de még nem érdekli őt. Olyat sem lehet, hogy a "látóterébe helyezem a kezeit", mert attól nyűgös lesz: mit húzom-vonom őt! Persze nem adom fel!

Néha ki tudom cselezni és a pelenkázóra teszem hasra, ezt jobban tűri, mint az ágyon / parkettán, illetve anya hasán is jó hason lenni. Egy darabig. Harmincéves koromra megtanultam fütyivel pisilni, persze csak kisBalázs érdekében, na meg a sajátomban, hogy pelenkázás közben ne menjen mindenfelé a lé. Ugyanez van fürdetésnél is. Rájöttünk, hogy amint víz éri a sarkát, elkezd pisilni, így Péter nem teszi be Balázst azonnal a kádba, fekvő pozícióban, hanem csak a kis lábait lógatja bele, én meg megyek a pelenkával és abba pisil Balázs. Az esetek 95 %-ában bejön.

Amit még a héten tanultam: az, hogy lassan adom a tápszert Balázsnak, azt eredményezi, hogy tovább tart az etetés, de ugyanúgy fülön tudja hányni magát tőle. Vagy nyakon. Esetleg engem végig. Nómeddör, hát itt tartunk. Megtanultam azt is, hogy az orrszívás egy neverending story, volt olyan hajnal, amikor alig ért kiságymatracot Balázs popókája, vihettem is vissza orrszíni. (Egyszer Péternek volt olyan ötlete, hogy akkor szívjunk neki a kiságyban, de az nekem, mivel nem vagyok mélynövésű, nagyon lent van, soha többet!)

Szerdán volt itt egy barátnőm meg a barátja, felnőtt társaság, bár csak egy órára, de nagyon jó volt! Még főztem is, irtó büszke voltam magamra! (Tejszínes-pesztós tészta sült hússal.) Csütörtökön Péter szabadságon volt, mert volt még dolga otthon, meg délután ő maradt Balázzsal, amíg nálam megejtette a doki a hathetes kontrollt. Dióhéjban: minden rendben, baba-mama tornára járhatok, spinningre pedig akkor mehetek, ha visszanyertem a régi állóképességemet a baba-mama tornával, ami legalább hat hét még a torna kezdetétől számítva. A terhesvitamint szedhetem, csak figyeljek oda nagyon, nehogy elkezdjek tőle hízni, mérjem magam akár reggel-este is. (Akkor inkább nem szedem, khm...) Mondtam azt is, a szoptatás nem megy és haragszom a propagandára, ami szerint ez könnyű és a világ legegyszerűbb dolga. Erre mondja, hogy nem, ez nem így van, a legtöbb nőnél egy csomó probléma van. Háholvoltálteeddig és eztnekemménemmondtad?! Mert még varratszedéskor is azt mondta, legyek rajta az ügyön, de egy szóval se említette, hogy ne kámpicsorodjak el. Kérdeztem tőle, mi az igazság, nyilván családapaként szerinte is az a legjobb, hogy anyatejet kapnak a lurkók, de orvosilag mijaZzzigasság? Mondta, hogy 4-6 hónapos korig azért tényleg jó, ha szopnak, de négyhónaposan el kell kezdeni már a hozzátáplálást az új orvosi álláspont szerint. (Ami kb. annyira új, mint én, szóval régi-új.) Ha elkezdek tornázni, beleszámolom esetleg a karácsonyi kihagyásokat, némi megfázást, egyebeket esetleg, akkor ki is jön a négy hónap és mehetek spinningre megint. Már ha találok jó időben órát és nekem tetsző edzőt.

Megkérdeztem azt is, mennyi időt illik várni a két baba között - két évnek kell eltelnie a két szülés között, de ha ennél pár hónappal korábban jönnek a lurkók, az sem baj. Mondtam, ha rajtam múlik, nem lesz kettőnél kevesebb, de pont kettő sem!

Pénteken volt itt a védőnő, Balázs szépen fejlődik, erős baba, megcsinál sok mindent, amit hat hetesen még esetleg nem is kellene - oldaláról a hátára fordul (szombat délután a hasára is, csak lestem megint, de úgy tűnt, szándékos volt), a csörgőt követi a szemével, odafordul, ha szólok neki / rázom a csörgőt, ha megkérdezem, hogy "Hol van anya?", megkeres a szemével (már ha épp vevő a játékra). Azt hiszem, más produkció még nincs. (De majd lesz!) Próbálok vele fogni, illetve legalább mutogatni neki, hogy a pihenőszékén a fellógatott labdákat meg kutyát tudja püfölni a kezével és akkor mozognak, de ez is nagy meccs lesz, akár csak a tárgyak megfogása. Nem baj, életem legnagyobb kihívásai ezek, hogy jól tanítsam a gyermekemet.

A védőnőtől megtudtam, hogy Balázs gyerekorvosi értelemben véve átalussza az éjszakát - ha éjjel 11-kor tesszük le és hajnali 3 és 4 között ébred, vagy van, hogy kelteni kell, akkor az átalvásnak minősül. (KEGYELEM!!!)

És rájöttem, miért kopaszodik egy oldalt, konkrétan a buksija jobb oldalán: hát mert azon az oldalon fekszik, amikor bal cicin van és ott szokott hisztizni! Tekergőzik, forgatja a kis fejét, amit egyébként fel szokott emelni, ha valamit meg akar nézni, nem kopott ki hátul sem a haja, kivéve, ha hisztizik, mert akkor a karomon forgatja a csinos kis kobakját és szerintem azon az oldalon kidörzsölődött a haja. Ezt a rejtélyt is megfejtettem! Tádááá!

Szombaton, bár munkanap volt, el akartam menni vásárolni, gondoltam, nem lesznek sokan. Az első helyen még vettem is párezer forintért egy 62-es overállt, hogy rendesen be tudjuk kötni a hordozóba Bogyókát, illetve esetleg kendővel is el tudjak vele szaladni akárhova. Fizettem, széles mosollyal távoztam az üzletből, majd a kocsinál vettem észre, hogy a műanyag kosár nálam maradt. Ezt teszi az emberrel a nemalvás! (Na meg azt, hogy sírógörcsöt kap mindentől és bármitől, na meg minden egyes izma külön remeg.)

Ott adtam fel, amikor a bevásárlóközpontban mindenki szembe ment a forgalommal az egyirányú kis utcákban és amikor egy nő a helyemre is beállt, akkor feladtam, leteremtettem, mint a pengősmalacot (azzal védekezett, hogy véletlen volt, mondtam neki, ha előre tud menni, akkor hátra is, van rajta rükverc meg kormány, tessék szépen kitolatni) és még ő háborodott fel, mit pattogok. Ha a gyerek is ott lett volna velem és úgy jön velem szemben, szerintem még meg is rugdalom a kocsiját. Veszélyeztesse saját magát vagy a hülye kölkeit, illetve amilyen vén csoroszlya volt, a saját unokáit, de ne az én fiamat! Úgyhogy mentem egy kört és ki is jöttem a parkolóházból, következő héten pedig megtanulok Balázzsal együtt autóval közlekedni, azaz megtanulom, előre hogyan kell bekötni, kikapcsolni a légzsákot és így tovább. Meg gyakorolni, hogy ne a kiabáló gyerekkel bénázzak. Ehhez is fel kell nőni valamikor. Annál is inkább, mert nekem kell még otthoni ruhanemű (is), meg Balázsnak harisnya, illetve pár kisruha, ha lehet kapni az outletben. Meg még egy pár rugdalózó. Most már rendes ruhája sok van, általában ajándékba 62-68-as méreteket kapott, már a 68-as body-t is rá fogom adni, max. egy kicsit nagy lesz rá, de két hét erejéig minek vegyünk 62-eset?

Szóval kedden úgyis megyünk az ortopédiára, majd akkor megnézem a rugdalózókat maximum, Balázzsal együtt esetleg. És nem, nem érdekelnek bacik, egyebek, valamikor el kell kezdeni visszaszocializálódni. Nem azt mondom, hogy bevásárlóközpontokba kell őt hordani minden nap, vagy hogy etetéseket ott kell megoldani, de tíz perc alatt felmérhetem a kínálatot, mérlegelhetek, kell-e ennyi pénzért és dolgunk végeztével távozhatok is.